folia4 - NYME Természettudományi Kar

4. Csehszlovákiában s még néhány keleti országban kerül alkalmazásra a következő módszer:
A segélynyújtó megfogja a derekát (derékövét), megemeli azt s alá helyezi a közeli kart. A feléje
eső, térdben behajtott alsó végtag és a távoli kar térdben való megfogásával maga felé dönt.
5. Több európai országban terjed a következő – ILCOR elveknek is jól megfelelő módszer:
A segélynyújtó a hozzá közel eső felső végtagot kinyújtja. Az ellenoldali kezet az arcra helyezi s
lendületből maga felé húzza, a kar és a túloldali térdben behajlított alsó végtag fogásával.
6. A 90-es évekig Európa több országában alkalmazott módszer volt a következő oldalra fordítás:
A segítő felőli kar térdben behajlítva kerül a talajra. Az ellenoldali alsó végtag térdben behajlítna,
a kar térdre helyezve s azok fogásával húzza maga felé a segítő a testet.
7. A Gábor-féle módszer Magyarországon 3 évtizedekig egyetlen módszerként került tanításra:
Mindkét térd felhúzása, a segítő maga felé dönti, az ellenoldali kart a test alá helyezi. A váll és
csípő fogásával fordítja tőle távoli irányba. A felső kart az arc alá helyezi, a fejet kissé hátra húzza az
alul lévő kart a test alól kifejti. Az alulra lévő alsó végtagot behajlítja, a felsőt kinyújtja.
8. Közel 2 évtizede keresi helyét a laikus ellátásban, a javasolt, Lendvai-féle oldalra fordítási módszer:
A segítő a tőle távoli kart a fej fölé emeli, a másikat a mellkasra helyező. A segítő a kezét
(tenyérrel felfelé) az elemelt váll alatt a nyak és a fej alá csúsztatja. Másik kezével a csípőt fogva
fordítja el a beteget (90 fokkal). A felülre kerülő kart könyökben behajlítva az arc elé helyezi az alulra
kerülő alsó végtagot behajlítja (1-7. ábra).
Az oldalra fordítás általános elvei
Fontos szempont, hogy lehetőleg a legkisebb elmozdulással járjon, a mozdulatsorok legyenek
könnyen megjegyezhetők, egyszerűek és jól követhetők. Ne előzze meg bonyolult, laikus számára lehetetlen
vizsgálat s ne kelljen a fordítás előtt már mozgatni a sérültet. Fontos gyakorlati szempont,
hogy a fordítás bármelyik oldalról kivitelezhető legyen, ne legyen nagy helyigénye, megakadályozható
legyen a spontán visszafordulás Szükséges, hogy ne okozzon a fordítás, vágódást, sérülésre lehetőséget
adó mozdulatot, valósuljon meg az egyes testtájékok kímélése, s a terhelt ízület ne kerüljön mozdításra,
ne legyen ízületi túlfeszítés. Fordítási szempont, hogy a mozdulatok irányíthatók legyenek, ne
következzen be túldöntés s könnyen visszafordítható legyen, ha például lélegeztetés válik szükségessé.
A száj kinyitása, a hányadék kitörlése miatt biztosítandó. A fordítás alkalmazható legyen a különböző
súlyú betegeknél s ne csak „háton fekvő” pozícióból legyen megvalósítható.
A műveletsor egyszerű, logikusan követhető legyen, a lépések megjegyezhető elemekből álljanak.
Szerencsés, ha a következő lépések kis segítséggel kikövetkeztethetők. Az egyes elemek épüljenek
egymásra, ne igényeljen kizárólagos mozdulati sorrendet, s a feladat elméletben is követhető s könynyen
megjegyezhető legyen. Hiányozzanak a mozdulatsorokból olyan „betét-lépések”, amely nem feltétlenül
szükségesek.
A kíméletesség alapfeltétele, hogy a végrehajtás a legkisebb mozdulatokkal járjon. Alapelv, hogy
elkerülhetők legyenek a nagy döntések, feszítések, különös figyelemmel az ízületek túlfeszítettségére.
Szerencsés, ha a döntés a művelet egésze alatt irányított és szükség esetén változtatható. Fontos
elkerülni a test teljes emelését.
Nem lehet legfontosabb kérdés a stabilitás. A fordítást gyakran csak néhány percig kell fenntartani,
mert a szaksegítség a helyszínre érkezik. Az óvatosság, a test védelme nem rendelhető alá
semmiképpen a stabilitásnak. Gyakran tartással, támasztással, polcolással is pótolható az szükség
esetén. A fix helyzetnek sokszor elengedhetetlen feltétele a bizonyos fokú túlfordítás, amikor a félighason
helyzet kínál szélesebb rögzítő felületet. Célszerűbbnek látszik, a már kialakult véghelyzet
közeli állapotban történő szükséges korrekció elvégzése. A test fő tengelyének töretése veszélyekkel
jár. Nem közömbös, hogy milyen testrészek s milyen szögben, mekkora felülettel érintkezzenek a
talajjal. Nehézséget jelenthet a test súlyának helyes elhelyezése, fontos a talajfogási pontok oldal-
85