folia4 - NYME Természettudományi Kar

Mindez további időveszteséget jelentett, pedig már jól látható volt, hogy ha Gábor dr. élne, biztosan
változtatott volna negyedszázados módszerén. Egyre sürgetőbbé vált egy olyan módszer bevezetése,
amely nem tiltásra, hanem a veszély nélküli végzésre ad lehetőséget.
A nemzetközi szakmai (ILCOR) irányelvek szerint a beteg testhelyzete a lehető leginkább közelítsen
az oldalt fekvéshez, a fej helyzete tegye lehetővé a váladék szabad elfolyását a felső légutakból, a
testhelyzet legyen stabil, ne érvényesüljön a légzést akadályozó nyomás a mellkasra, könnyű legyen a
fordítás és a visszafordítás, legyenek a légutak jól megfigyelhetők és hozzáférhetők, valamint a kialakított
testhelyzet ne okozhasson semmiféle károsodást.
A konszenzuskeresés során folyamatosan jelen volt a kérdés, hogy valóban szükséges-e a laikus
általi oldalra fordítás. A válasz egyértelmű, szükséges, még akkor is feltétlenül indokolt, ha ma viszonylag
kis számban fordul elő az ilyen laikus segítés.
Indokolt lenne, hogy az oldalra fordítást képes legyen minden ember elvégezni. Attól várható a
fulladás megelőzése, az ilyen halálesetek jelentős csökkenése.
Elsősorban a kialakítás módja, a test túlzott mozgatása miatt a fordítás veszélyeket is jelent, amit a
lehető legkisebb mértékig csökkenteni kell.
A tiltás kényszerhelyzetből alakult ki, a módszer alkotója is felfedezte a fordítás gyakorlati veszélyességét.
A tiltás miatti nagyfokú bizonytalanság egyértelműen magával hozta a fordítások elmaradását,
ezzel a fulladás bekövetkezésének lehetősége folyamatosan nőtt.
2001-ben jelent meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kiadásában az „Elsősegélynyújtás” c.
könyv 2. kiadása, amely az egységes nemzeti elsősegélynyújtó program megvalósítása érdekében 20-
at meghaladó módosítást, javaslatot fogalmazott meg, köztük az oldalra fordítás változtatását is felvállalta:
„...a laikus elsősegélynyújtás egyik kritikus területe az eszméletlen beteg ellátása. A hazai
oktatási gyakorlatban negyed százada szereplő oldalrafordítási mód kialakítása az egész test jelentős
elmozdulásával jár. Részben emiatt szerepelnek a segélynyújtó számára tiltások a végrehajtásával kapcsolatban.
A tiltó sérüléseket eszméletlen betegről lévén szó a segélynyújtó nem ismerheti fel, így
megoldhatatlan feladat elé kerül. Ennek következményei közismertek: a lelkiismeretes segélynyújtó a
„nem ártani” elvet kényszerül választani. Emiatt a sérültek egy része nem kap segítséget...”
A 2004-ben kiadott „Elsősegélynyújtói ismeretek” (Lendvai Rezső) c. máltai kiadvány csak az új
módszert mutatja be és javasolja elvégezni minden eszméletlen betegnél, függetlenül attól, hogy milyen
sérülése van.
Oldalrafordítási módszerek
Több elv fogalmazódik meg az oldalra fordítás gyakorlatával, használhatóságával kapcsolatban. A
világban számos módszer található, mindegyik törekszik már a mozdulatok tanításában arra, hogy ne
legyen szükség a tiltásra.
Az egyes országok szinte nemzeti sajátosságként tekintik a laikusok számára tanított oldalra fordítási
módszereiket.
1. Ausztriától, Skóciáig alkalmazzák a következő módszert:
A segélynyújtó a beteg fejét maga felé fordítja. A csípőt megemeli s a kezet alá helyezi. Túloldali
karját megfogja s a térdet behajtja, majd maga felé dönti a beteget.
2. Több országban alkalmazzák egy svájci elsősegélynyújtó könyvben ma is megtalálható módszert:
A segítő a hozzá közel lévő kart a beteg mellé fekteti, a túloldalit a mellkasra helyezi, a közeli alsó
végtagot térdben behajlítja. A túloldali csípő és váll fogásával maga mellé fordítja a testet.
3. Németországban és a világ sok országában használják a következő fordítást:
A segélynyújtó megemeli a hozzá közel eső csípőt, alá helyezi a kart, az ellenoldali kart a mellkasra
helyezi. A közeli térdet behajlítja. Váll-csípő fogással maga felé dönt, alsó kart kifejti.
84