folia4 - NYME Természettudományi Kar

nyúlvány (processus mastoideus) egymástól való nagy távolsága világosan mutatja a nyak erőteljességét.
E mellett szól az előbbiek mellett a csecsnyúlvány széles alapból induló, nagy tömegben
kiemelkedő formája és a rajta lévő széles felszínű, erősen érdes izomtapadási hely is. Eme nagy húzóerőknek
kitett és nagy erőhatásokról tanúskodó tapadási helyek erős nyakizmokról (m. semispinalis
capitis, m. digastricus, m. longisimus capitis és m. sternocleidomastoideus) vallanak. A tarkóbütyök
(protuberantia occipitalis externa) széles alapból indulva erőteljesen kiemelkedik, felszíne mintegy 10
mm szélességű érdes sávban mutatja a trapézizom (m. trapezius) tapadási helyét. Jól kiemelkedő
tömege és a róla induló izom vastagsága együttesen eredményezik a nyak hátsó körvonalának az
izmos nyakra jellemző kiemelkedését.
A nyelvcsont (os hyoideum) helyét az állkapocs felszálló ágának elülső éle (processus coronoideus
ramus mandibulae) és a szájfenék vízszintese által képzett metszési pontban jelöltem ki. Ehhez
kapcsoltam a légcső tömegét és a vele párhuzamosan lefutó nyelvcsont alatti, valamint a szájfenéki és
a nyelvcsont feletti izmokat. Ezek a képletek, csak tömegükben járulnak hozzá a felszíni formák kialakításához,
mivel finom részleteiket elfedi az áll alatt és a nyak tájékon felhalmozódó zsírréteg.
Itt jegyzem meg, hogy a rekonstrukció során felrakott izmok tömegéhez mindig hozzá kell számítani
az izompólyák (fasciae) és egyéb súrlódáscsökkentő segédszervek vastagságát is. Természetesen
a méretek így is hozzávetőlegesek.
II. Fázis
A rágóizmok közül először a halánték izmot (m. temporalis), mimikai izmok közül a szemöldökközelítő
izmot (m. corrugator supercilii), az orrizmot (m. nasalis), a trombitás izmot (m. buccinator)
és az állizmot (m. mentalis) rakom fel (3., 4. ábra). A m. corrugator supercilii-t azért tettem fel ebben
a fázisban, mivel ekkor még pontosan meghatározható a helye, bár a koponya felületén nem található
eredési felszíne, mivel a szem körizma (m. orrbicularis oculi) részét képezi. A m. temporalis eredését
és kiterjedését mutató linea temporalis superior és inferior a koponyamásolaton felismerhetők,
vonaluk az izom nagy kiterjedését mutatja. A m. temporalis (punctum mobile) feltűnően mélyen,
mediálisan tapad – a járomívtől távol esően – a ramus mandibulae processus coronoideus-án.
Az orr csúcsát (apex nasi) az általános szabályok szerint (GERASZIMOV 1949) az orrcsont (os
nasale) enyhén lehajló végének irányát követő egyenes és az orrtövis (spina nasalis anterior) irányát
meghosszabbító egyenes metszési pontjába helyeztem. Megjegyzem, az eredeti koponya oldalnézeti
fényképének hiányában semmi biztosítékom nincs arra, hogy a gipszmásolat os nasalis része pontosan
megfelel az eredeti koponyáénak. Az orrszárnyak (alae nasi) és az orrsövény (septum nasi cartilagineum)
kialakításában az orrüreg csontos peremének (apertura piriformis) alakja és az orrtövis helyzete
az irányadó. Mivel III. Béla esetében az orrüreg magas és keskeny, az orr oldalfalait alkotó porcok
(cartilago nasi lateralis) közel esnek egymáshoz. Ezért az orrnyílások (nares) túl szűkek lennének, s
nagyon valószínű, hogy a légzéshez szükséges méretű nyílást csak kissé szétállóbb, tágultabb orrnyílások
biztosíthatták. Mivel az orrtövis az orrüreg alsó peremével egyvonalban van, a porcos orrsövény
(pars mobilis septi nasi) nem húzódik jelentősen az orrszárnyak vonala alá. Az orr kifejezetten
férfias, hajlott formája megengedi az orrcsúcs bizonyos fokú kettősségét, de nem zárja ki a tompa
forma lehetőségét sem. Az orr keskenységét és a kihajló orrszárnyakat tekintve az előbbi forma mellett
döntöttem. Az oldalfalak porcát a csontos orrhát és a maxilla processus frontalis-a által alkotott részéhez
viszonyítva képeztem ki.
A felső szemfog gyökere okozta kiemelkedés (jugum) körül eredő m. nasalis pars alaris ága az
oldalfalakat borítva az orrhátra fut fel. Másik ága (m. nasalis pars transversa) az orrszárnyakra és az
orrsövény tövéhez tapad. Ezek az izmok vékony rétegük miatt a felszín alakításában nem játszanak
jelentős szerepet.
Az arckoponya a koponya egészéhez viszonyítva nagy, fogmedri nyúlványa (processus alveolaris)
magas, a fogsorív megnyúlt U-alakú, amelyek együttesen széles, lapos és hosszú trombitás izmot
(m. buccinator) eredményeztek. Az izom a tuber maxillae és a ramus mandibulae belső oldalán húzódó
izomvarratról ered előrefelé haladó rostjai a szájkörüli izomba (m. orbicularis oris) fonódnak. Szélességét
a viszonylag magas alveolaris rész és a mandibulától való nagy távolság határozza meg. Az
állizom (m. mentalis) eredési helye mélyen ül az alsó fogsorív metszőfogainak kihajló limbusai alatt, s
8