folia4 - NYME Természettudományi Kar

megfelelő kialakítást. Az arcrekonstrukció sikerét tehát nagyban befolyásolja a munkába vett koponya
megtartási állapota, felszínének épsége.
Az első fázisban a koponyát ún. frankfurti vízszintesbe állítva munkaállványra rögzítem, mivel
kb. ez az állás felel meg az élő ember természetes fejtartásának. A koponya megfelelő beállítása a
munkafolyamat fontos mozzanata, hiszen ez nyújt tájékoztatást a nyak alakjáról, dőléséről, a vállak
felépítéséről és következtetni enged az ember egész testtartására. Az agy és az arckoponya izmait
először a nyílirányú középsík (median sagittalis) által metszett koponya egyik felére rakom fel. A másik
fél oldal csontjai tisztán maradnak, hogy a kiindulásul szolgáló koponya és az épülő fél arc között
állandó ellenőrzésre legyen lehetőség munka közben.
A második fázisban kialakítom a nyak izmait a fejtartásnak megfelelő alakban és hajlásban,
tömegét a koponyaalap illetve az állkapocs érintett izomtapadási helyei alapján megbecsülve. Ebben a
fázisban teszem fel a fej első mélyizmait és alakítom ki a porcos orr és a szemgolyó tömegét.
A harmadik és a negyedik fázisban felépített izmokkal felkerül a fültőmirigy (glandula parotis)
és a bőralatti zsírszövet, amely részben beterjed az arc mélyebb rétegeibe.
Az ötödik fázisban a még hiányzó bőralatti zsírszövet és a bőr felrakása történik. Ezzel az arc fele
lényegében elkészül. Ekkor kerülhet sor antropológiai ellenőrzésre, mivel ebben a stádiumban még
egyszerre látható és mérhető a koponya és a rekonstruált fél arc. Ezt követően a kész fél arc meghatározott
pontjainak lágyrész vastagsági méretei alapján a koponya másik felére, annak aszimmetriáját
figyelembe véve felépítem a másik arcfelet is.
A szobrászat, mint alkalmazott eszköz, a legalsó izomréteg felrakásától kezdve végig a munka folyamán
fontos szerepet játszik. Munkáimban olyan egyszerű tiszta formák visszaadására törekszem,
amelyek anatómiailag igazolhatók és a tudományosság igényének megfelelnek. Kerülök mindenféle
zavaró felületi játékot, hatás-keresést - pl. arckifejezést - amelyek esetleg téves képzetet kelthetnek a
szemlélőben. A módszer elvének szigorú követésével a kész arcrekonstrukcióban megjelenik a néhai
személy neme, életkora és kiállása is.
A hatodik fázisban a kész arc fél lágyrészeinek vastagságát „átmérem” az eddig csont tisztán hagyott
koponya félre s ezzel lényegében elkészül az arc.
III. Béla király és hitvese Chatillon Anna eredeti koponyája a rekonstrukció készítéséhez nem
állott rendelkezésemre. A feladatokat gipszmásolatokon kellett megoldanom (1., 2., 14. ábra). Az eredeti
koponyákról mindössze fényképek alapján tájékozódhattam (13. ábra), amelyek a koponyákat két
nézetben - elölnézetben és koponyaalapi nézetben - mutatják. Nagy hiányát éreztem az oldalnézeti felvételeknek.
Az eredeti koponyákról készült fényképek és a gipsz koponyamásolatok összevetésével
lényeges eltéréseket találtunk, amelyek az eredeti koponyák töréses hiányosságaiból ill. ezek másolaton
való pótlásából erednek. Továbbá a gipszmásolatokon részben elmosódtak azok az értékes, izomtapadásokat
jelző érdességek (tuberositas, tuberculum) amelyek az eredeti csontfelszínen feltehetően
még megvoltak, s amelyekre a rekonstrukció módszere épül.
III. Béla arcrekonstrukciójának menete
I. Fázis
III. Béla király koponyamásolata munkaállványra rögzítve és frankfurti vízszintesbe állítva egy
kissé felfelé irányuló tekintetű, határozott egyént sejtet. Első látásra szembeszökő a szemüregek nagy
mérete, ami a koponyának feltűnő megjelenést ad. A koponya természetes tartásának beállítása következtetni
enged a nyak állására és a vállak felépítésére (3., 4. ábra).
Az eredeti koponyából a tarkócsont (os occipitale) postmortalisan hiányzik. A gipszmásolaton
történt kiegészítés felületén tehát nincsenek izomtapadási nyomok, ezért a nyak mélyizmainak tömegét
egyben tettem fel. Irányadóul a koponyaalap kiterjedtsége szolgált. A felszíni izmok tapadási helyei
viszont erőteljesen megvannak, így az ide rögzülő izmok jól meghatározhatók. Feltűnően erősek a
nagy tarkóizom (m. semispinalis capitis) tapadási helyei, amelyek a középsíktól mintegy 50-50 mm
szélesen terjednek oldalirányban és 28-30 mm-re nyíl irányban. Ez a tapadási felszín pillérszerű
izomformát mutat. A m. digastricus és a m. longissimus capitis tapadási helyei erősen érdesek, nagy
izomformákat sejtetnek. A koponyaalap (basis cranii) haránt irányú nagy kiterjedése és a két csecs-
7