folia4 - NYME Természettudományi Kar

a koponyacsontok szintén rendellenesen megvastagodtak. A korábbiakban ismertetett osteolyticus
léziók helyén szabad szemmel is láthatóvá vált a szivacsos csontállomány kóros felszaporodása.
Az idős korú nő csontvázmaradványain megfigyelhető osteolyticus léziók morfológiai és radiológiai
megjelenésén alapuló diagnózis felállításakor két lehetséges etiológiai magyarázatot kell figyelembe
vennünk: valamely belső szervi malignus tumor osteolyticus metastasisa vagy myeloma multiplex
(a vér daganatos megbetegedése, mely során a plazmasejtek a csontvelőben kórosan túltermelődnek,
súlyosan roncsolva a csontokat). Mivel mindkét megbetegedés hasonló csontelváltozásokat okozhat,
a két lehetőség közti döntés nagyon nehéz (AUFDERHEIDE–RODRÍGUEZ-MARTÍN 1998,
ORTNER 2003, RESNICK-NIWAYAMA 1988, STEINBOCK 1976). Több tanulmány is foglalkozott
a metastaticus carcinoma, illetve a myeloma multiplex okozta lyticus léziók történeti embertani
leleteken történő lehetséges elkülönítésével (pl. STROUHAL 1991, RAGSDALE 1995,
ROTSCHILD–ROTSCHILD 1995). A differenciáldiagnózis felállításához fontos támpontot nyújthat a
ROTSCHILD et al. (1998) által végzett vizsgálat, mely során klinikailag diagnosztizált myeloma multiplexben
és metastatikus csonttumorban szenvedett egyének csontvázmaradványain megfigyelhető
lyticus elváltozásokat tanulmányoztak makroszkópos morfológiai és radiológiai módszerekkel. Megfigyeléseik
szerint a rendellenességek mindkét betegség esetében elsősorban a koponyát, a csigolyákat,
a medencecsontokat, a bordákat, a scapulát, illetve a femurt érintik. A csigolyák esetében a destruktív
folyamatok a csigolyaíveket és nyúlványokat is megtámadják. Myeloma multiplexnél az előbb
felsoroltakon kívül előfordulhatnak léziók a distalis végtagcsontokon is, míg a humerus proximalis végének
érintettsége elsősorban metastaticus carcinoma esetében fordul elő. A lyticus léziók megjelenési
formáját és számát illetően több különbséget is tapasztaltak. A myeloma multiplexet nagyszámú, közel
azonos nagyságú, élesen határolt, sima szélű kerek lézió előfordulása jellemzi, melyek az ízületi felszíneket
sem kímélik. A myelomás gócok által okozott csontpusztulás következtében a szivacsos
csontállomány mintegy „kiradírozódik”, szabályos gömb alakú üregeket hagyva hátra. Csontátépülés
és újcsontképződés egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben (~1%) figyelhető meg. A lyticus
csontáttétek esetében általában kisebb számú, változó méretű, elliptikus, illetve gyakran szabálytalan
alakú léziót találtak, azonban a myelomát „imitáló” kör alakú léziók megjelenése sem ritka. Helyenként
a szivacsos állomány csontgerendák formájában való részleges fennmaradását, illetve a denz
corticalis állomány szigetes prezervációját tapasztalták. Metastaticus carcinoma esetében kóros elváltozások
az ízületi felszíneken nem láthatók.
A tanulmányunk tárgyát képező női csontvázlelet esetében a pontos kóreredet megállapítása
rendkívül nehéz. A léziók méret- és alakbeli variabilitása, a corticalis állomány helyenkénti szigetszerű
fennmaradása, továbbá az ízületi felszínek érintetlensége egy metastaticus folyamat mellett szólnak.
Azonban az elváltozások morfológiai és radiológiai megjelenése alapján nem zárható ki egyértelműen
a myelomás etiológia sem.
A fenti súlyos kórfolyamattól független a koponya endocranialis felszínén megfigyelt csontdudorok
(hyperostosis frontalis interna) kialakulása. Az érintett egyén életkorát és nemét figyelembe
véve az elváltozásokat nagy valószínűséggel hormonális zavarokra visszavezethető megbetegedés
okozhatta (HERSKOVITZ et al. 1999).
A tanulmány az OM (PÁL 119/2005) és az OTKA (T 49614 ) támogatásával készült.
Irodalom
ANDERSON, T.–WALKELY, J.–CARTER, A. (1992): Medieval example of metastatic carcinoma: a dry bone,
radiological, and SEM study. Am. J. Phys. Anthropol. 89; 309–323.
AUFDERHEIDE, A.C.–RODRÍGUEZ-MARTÍN, C. (1998): The Cambridge encyclopedia of human
paleopathology. Cambridge University Press, Cambridge.
BARTUCZ L. (1966): Palaeopathologia III. A prehistorikus trepanációk és orvostörténeti vonatkozású sírleletek.
Medicina, Budapest.
BERECZKI, ZS.–PAJA, L.–MARCSIK, A.–MOLNÁR, E. (2003): Rosszindulatú csontdaganatok
oszteoarcheológiai szériákban az Alföld területéről.
40