You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
félelem tartja távol az elhunyt holmijától. Olyat is hallottam, hogy nem ülnek rá arra az ágyra, amelyen<br />
meghalt a családtag, vagy nem mernek bemenni a szobájába.<br />
A hozzátartozójukat elveszített családtagoknak mindenképpen jelen kell lenniük a következő temetésen.<br />
Egyrészt az illendőség diktálja így, másrészt az a vélekedés, hogy ilyenkor még egyszer utoljára<br />
meglátja őket halottjuk. Az utolsó halott őrzi ugyanis a temetőt, őt majd az utána következő halott<br />
váltja le a következő temetésen.<br />
Temetéseken az időjárásból szoktak következtetni az elhunyt halál utáni sorsára. „Szép idő volt<br />
a temetésén, jó ember volt” – szokták mondogatni. De az ellenkezője is hasonlót jelent: ha esik az eső,<br />
akkor még az ég is megsiratja.<br />
A halál utáni életről pontos elképzeléseik nincsenek a falu lakóinak. Úgy tűnik, az egyház által<br />
közvetített túlvilágképpel (mennyország – tisztítótűz – pokol) nem foglalkoznak. Néhány mozzanatot<br />
lehet talán megragadni abból, hogy hogyan is vélekednek az ember halál utáni sorsáról. A halálra<br />
gyakran használják a „sárga föld” metaforát, ami a temető homokos, sárga színű talajából adódik. A<br />
halál a végső megnyugvás, az emberi szenvedések vége: „megnyugszunk majd, ott, a sárga földben” –<br />
hallottam sok idősebb asszonytól. A különböző kisegyházak, szekták térítő tevékenységével kapcsolatban<br />
találkoznak a táskaiak olyan elképzeléssel, mely szerint a feltámadáskor, amikor eljön Isten Országa,<br />
újra együtt lehetnek elveszített hozzátartozóikkal, akik visszatérnek. Ezt az elképzelést egyértelműen<br />
tagadják, legtöbben ezért utasítják vissza a házaló térítőket. Lehetetlennek tartják, hogy visszajönnek<br />
a halottak, mert „hogyan is, mikor annyian el se férnénk a földön”. Azért reménykednek, hogy<br />
a halál után valahol majd újra találkozhatnak rokonaikkal. Egyik idős asszony például azon gondolkodott,<br />
hogy halála után majd korán maghalt első férjét vagy a másodikat válassza-e. Hogy a halál<br />
után mi van, arról leginkább kétségeik vannak: „azt nem lehet tudni, onnan még nem jött vissza senki”<br />
– mondták többen is. Azért – biztos, ami biztos – igyekeznek halottaikat megfelelő módon felkészíteni<br />
utolsó útjukra, az egyházi elvárásoknak és saját hiedelmeiknek egyaránt megfelelve.<br />
Köszönetnyilvánítás: Köszönöm témavezetőim, Dr. Barna Gábor (SZTE) és Dr. Mohay Tamás (ELTE)<br />
tanácsait, észrevételeit.<br />
Irodalom<br />
Barna, G. (1998): Az Élő Rózsafüzér kunszentmártoni társulata. Szeged.<br />
Bálint, S. (1942): Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Budapest.<br />
K. Kovács L. (1944): A kolozsvári hóstátiak temetkezése. Kolozsvár.<br />
Kunt, E. (1987): Az utolsó átváltozás. A magyar parasztság halálképe. Budapest.<br />
Kunt, E. (2003a): Temetkezési szokások Pányokon. Az antropológia keresése – Válogatott tanulmányok.<br />
Budapest, 29–59.<br />
Kunt, E. (2003b): Halál, kultúra társadalom. Az antropológia keresése – Válogatott tanulmányok. Budapest 59–<br />
67.<br />
Kunt, E. (2003c): Emlékezés és felejtés, avagy a halál három kalapja. Az antropológia keresése – Válogatott<br />
tanulmányok. Budapest 163–179.<br />
Kürti, L. (2001): A halál kultúrája. In: Pócs Éva (szerk.): Lélek, halál, túlvilág. Tanulmányok a transzcendensről.<br />
II. Budapest, 318–337.<br />
Pásztor, L. (Reprint 2000): A magyarság vallásos élete a Jagellók korában, Budapest.<br />
Tárkány Szücs E. (2003): Magyar jogi népszokások. Budapest, 179–199.<br />
A szerző címe:<br />
Gyanó Szilvia<br />
Balatoni Múzeum<br />
Keszthely<br />
Múzeum u. 2.<br />
8360<br />
HUNGARY<br />
102
Change language