dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

tevékenysége ellenben – mondhatnánk kissé leegyszerűsítve – e meghatározó működés
tudatosításaként fogható fel. „A reflektálás (megfontolás) annyit tesz, hogy az adott
[képzeteket] vagy más [képzetekkel], vagy saját megismerőképességünkkel hasonlítjuk össze,
egy ez által lehetséges fogalom vonatkozásában.” 361
A reflektáló ítélőerő kétféle ítéletet
alapoz meg: egyrészt a teleológiai ítéleteket, másrészt az esztétikai vagy ízlésítéleteket.
A reflektáló ítélőerő teleológiai használatában a megismerés folyamatában jut sajátos
szerephez. Az értelem kategóriái önmagukban ugyanis nem teszik lehetővé a természet
megismerését, mert noha megadják az általános osztályozás lehetőségét, de nem biztosítják az
egyedi tapasztalások hozzárendelését ezen általános formákhoz. A természet ugyanis
számunkra empirikus törvények és ezeknek alárendelt egyedi esetek felépítményeként jelenik
meg. A kategóriák pedig csak igen tág keretet biztosítanak a tapasztalat befogadásához. A
reflektáló ítélőerő tehát az a képesség, amely az egyedi empirikus percepciókat megfelelő
rend szerint a kategóriák elé bocsátja. Ilyen módon a természet nem puszta „aggregátumként”,
hanem az empirikus törvények áttekinthető rendszerében jelenik meg. Az ítélőerő a priori
vezérelve a célszerűség elve, amely a tapasztalatot például a nemek és fajok hierarchikus
rendjébe helyezi.
A reflektáló ítélőerő ízlésítéletek területén megmutatkozó funkciójával azonban
egészen más a helyzet. A tetszés az esztétikában a megismerőerők egybehangolására irányul.
A szépség harmóniát jelent az érzékiséget afficiáló tárgy és az elme megismerő tevékenysége
között, a tárgy pedig könnyen megragadható a képzelőerő ábrázolásában, amely ebben az
ábrázolásban játékos egyensúlyba kerül az értelemmel. „[E]gy pusztán reflektáló ítéletben
nem más történik, mint hogy a képzelőerő és az értelem azon viszonya, amelyben egy adott
észlelet esetén ténylegesen állnak egymással, összehasonlíttatik azzal, ahogyan a két
képességnek az ítélőerőben általában véve viszonyulniuk kell egymáshoz.” 362 A hangsúly
tehát a transzcendentális megismerőstruktúra aktivitásának eredményéről magára a folyamatra
helyeződik át. A szépre vonatkozó esztétikai ítéletek a megismerés objektív feltételeivel
megegyező ítéletformát követelnek maguknak, pontosabban, a kétféle ítélkezés bizonyos
szempontból fedi egymást. A tárgy egyszerre kerül pozitív viszonyba az értelemmel, hiszen
361 Kant [2003]. 29. o.
362 Uo. 38. o.
99