dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
foglalja össze: „A közvetlen megismerés egyetlen tárgyát a tudatformák alkotják, nevezetesen<br />
az egymásba történő átmenetükben, és ez az átmenet az egyetlen módszer, mely képes<br />
megalapozni és fogalmilag megragadhatóvá tenni a […] közvetlenséget. Ezt az<br />
ismeretelméletet, a maga radikális misztikus formalizmusával […] a lehető legmélyebb<br />
rokonság fűzi a kora romantika művészetelméletéhez. 354 A reflexió a szabadságnak az a<br />
művelete, amely révén „a forma a formának mint tartalmának a formájává lesz” vagy a<br />
„forma a saját maga tartalmává válik”. 355 Majd a fichtei reflexióra vonatkozó elemzésének<br />
ívét Benjamin az 1797-es Kísérlet a tudománytan új kifejtésére című műre hivatkozva zárja.<br />
Ebben a műben Fichte a reflexióelmélet körkörösségét tudatosítja, és végül a<br />
„gondolkodásban” találja meg azt a fundamentumot, amellyel sikerül kilépnie a körből,<br />
amelyet korábban épp az öntudatra irányuló vég nélküli reflexió okozott. 356<br />
A dolog<br />
érdekessége – túl azon, hogy a Fichtére vonatkozó elemzés épp oda érkezik, ahonnét elindult,<br />
vagyis a romantikusok reflexióelméletéhez legközelebbi állapothoz –, hogy a romantikusok<br />
reflexiófogalma nem máson, mint a „gondolkodáson” alapul. „Hiszen a reflexióban arra kell<br />
reflektálnunk, azt gondoljuk el benne, ami egyedül képes reflektálni: a gondolkodásra. Tehát<br />
öntevékenyként gondoljuk el. S mivel úgy gondoljuk el, mint ami reflektál önmagára, ezért<br />
úgy gondoljuk el, mint ami közvetlenül megismeri önmagát. A gondolkodásnak ez az önmaga<br />
által történő megismerése […] általában véve minden ismeretet magában foglal.” 357<br />
A reflexió elmélete a transzcendentális filozófiában teljesedett ki. Kant felfogásában<br />
összegződött mindaz, amit őt megelőzően valaha is mondtak az „gondolkodásáról” vagy az<br />
„énről”. Olyan aktusnak gondolta az ént, amelyben a tudás szubjektuma minden tárgytól<br />
eltekint, önmagára irányul, visszafordul önmagába, és megpillantja önnön állandó egységét.<br />
Vagyis a tudatban az én kettősség: egyrészt aktivitásként, másrészt tárgyként megragadható<br />
szubjektum. Az én-szubjektumot azonban sohasem tudjuk csak önmagában, mintegy<br />
tényállást megragadni. Amikor elgondoljuk, már előfeltételeztük gondolatunkban, vagyis<br />
tárggyá tettük. Ebből a körkörösségből nem tudunk kilépni. Ebből pedig az következik, hogy<br />
354 Uo. 15. o.<br />
355 Uo.<br />
356 Uo. 18. o.<br />
357 Uo. 37. o.<br />
97
Change language