dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
eflexiók önmagukban közvetlenek. A romantikusok értelmében vett reflexió olyan<br />
gondolkodás, amely az igazi gondolkodás végtelen és tiszta formáját teremti meg. A reflexió<br />
hatványaiban azonban ez az eredeti forma fokozatosan „felbomlik”, ami egyet jelent a<br />
közvetlenségének csökkenésével is. De mindez csak látszólagos, csak a korlátozott<br />
gondolkodás sajátja. A reflexió nem valamiféle üres végtelenbe halad tovább, hanem<br />
önmagában szubsztanciális és teljes: az egész valóság teljes tartalmában közvetlenül<br />
megragadható a reflexióban. 351<br />
Benjamin a következőképpen összegzi teóriáját: „Az<br />
abszolútum tehát minden meghatározásában gondolkodó abszolútum marad, és minden, ami<br />
azt kitölti, gondolkodó lény. […] Minden megismerés valamilyen gondolkodó lény<br />
önmegismerése, ám e gondolkodó lénynek nem kell Énnek lennie. Azon kívül pedig a fichtei<br />
Én, mellyel a Nem-Én, a természet állítódik szembe, Schlegel és Novalis szemében az<br />
önmaga (Selbst) végtelenül sok formája közül csak egy alacsonyabb rendű formának számít.<br />
Az abszolút álláspontjáról nézvést a romantikusok számára nincs Nem-Én, nincs természet, ha<br />
tudniillik olyan lényt értünk rajta, amely nem önmaga. […] Minden megismerés csírasejtje<br />
tehát valamilyen, a gondolkodó lényben végbemenő reflexiós folyamat, amelynek révén az<br />
megismeri önmagát.” 352<br />
Benjamin munkája Fichte és a romantikusok reflexiófogalmának mélyreható<br />
elemzését nyújtja. Ugyanakkor írása apróbb egyenetlenségeket mutat, amelyek részben abból<br />
fakadnak, hogy a két fél között mindenáron szigorú distinkciót próbál vonni, részben pedig<br />
abból, hogy számára a romantikusok reflexiófogalma igazán fontos, és nem a két koncepció<br />
viszonya. Ennek következtében <strong>dolgozat</strong>ában a Fichtére vonatkozó rész elnagyoltabbnak<br />
tűnik, és elsiklik néhány, jelentéktelennek egyáltalán nem mondható tény fölött, amelyek úgy<br />
tűnik, ellene mondanak egy ilyen szigorú elhatárolásnak. Sőt e tényekre koncentrálva<br />
elemzése intencióját könnyedén meg is fordíthattuk volna. Anélkül, hogy erre az önmagában<br />
meddő kísérletre vállalkoznánk, csak egyetlen ponton kívánjuk kritikánkat igazolni. Benjamin<br />
leszögezi, hogy A tudománytan fogalmáról című munkájában Fichte „sohasem kerül olyan<br />
közeli szisztematikus rokonságba a romantikus gondolkodással, mint ebben az írásban”. 353 A<br />
reflexióra vonatkozó gondolatot, amelyre fenti kijelentését alapozza, a következőképpen<br />
351 Uo. 18–27. o.<br />
352 Uo. 37. sk. o.<br />
353 Uo. 14. o.<br />
96
Change language