dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

intellektuális szemléletben foglalhatjuk el az én abszolút tételező perspektíváját, és
tapasztalhatjuk meg végtelen szabadságát. Ha azonban valóban átélhető számunkra az
intellektuális szemléletben ez a szabadság, akkor adódik-e ebben a szemléletben egy olyan
perspektíva, amelyből magunkat énként azonosíthatnánk; hiszen ebből a perspektívából
„minden én”. Kérdésessé válik, hogy felállíthatjuk-e egyáltalán az abszolút perspektívájából
az abszolút én princípiumát: az „én vagyok” tételt, a filozófia alaptételét. Ha ezt mégis
megtesszük, akkor úgy tűnik, hogy ezt már az abszolútumhoz képest kívülről tesszük. Az
abszolútum, amelyre Schelling az abszolút én fogalmával utal, nem foglal magában
semmiféle megkülönböztetést, de az abszolút énre való vonatkozás már megkívánja a
megkülönböztetést. Ez az ellentmondás abból ered, hogy Schelling az abszolút énre két
perspektívából tekint: Egyrészt, abszolút énen az empirikus énnel teljesen szembeállított,
annak elgondolásától teljességgel független abszolútumot érti. Másrészt, az abszolút ént az
empirikus én princípiumaként határozza meg, amely az empirikus én vonatkozásában
elgondolható abszolútumot jelenti. 315
A szabadság feltétlenségének meghatározásával (az abszolút én csak és kizárólag
önmaga által lehet tételezve) kapcsolatban is koncepcionális problémák merülnek fel. Az
abszolút „én […] vagy egyáltalán nem létezik, vagy csak önmaga által létezhet”. 316 Schelling
ennek a tételének csak a második részét veszi komolyan az én meghatározásában. Ő ugyanis a
tételezett ént tekinti abszolútumnak. Ezzel szemben abszolútumnak épphogy nem a
tételezettet kellene tekintenie, hanem a tételezett énnek a tételezőjét. Ez pedig nem más, mint
az abszolút szabadság, aminek aztán az én szabadságát is meg kellene alapoznia.
Következésképpen az „abszolút szabadság” vagy „spontaneitás” nem önmaga által tételezett,
és nemcsak hogy önmaga által nem, hanem egyáltalán nem is tételezhető. Vagyis az „abszolút
szabadságból” egyaránt következik, hogy az énnek és a nem-énnek is lehetségesnek kell
lennie. A nem-én ellentételezése is elgondolható az abszolút szabadság tételezéseként. 317
315 Fukaya [2006]. 37. o.
316 Uo. 46. o.
317 Schelling gondolatmenete tehát nem zárja ki az abszolút nem-én, „az abszolút semmi” fennállását, hiszen az
ugyanúgy az abszolút szabadság létszférájából eredeztethető, mint az abszolút én. Schelling a kérdést a
„teljességgel szembeállított nem-én” és a „teljességgel tételezett nem-én” (Ding an sich) megkülönböztetéseként
veti fel. Szerinte a minden én előtt tételezett nem-énnek nincs semmilyen realitása. Ez az énnel teljességgel
szembeállítva, puszta negációként van tételezve. Mihelyt realitást akarunk kölcsönözni neki, az abszolút
szembeállítottság szférájából a feltételezett, az én által tételezett szférába helyezzük át. Ezért vagy „teljességgel
szembe van állítva az énnel”, vagy pedig valamivé, dologgá válik, azaz már nem „teljességgel van
85