dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Az én az intellektuális szemléletében tehát „abszolút egységnek” tekinthető. 305 Az<br />
abszolút én (1) nem osztható részekre, mert ha ez lehetséges volna, akkor ezek a részek különkülön<br />
meghatároznák. Az én tehát nem a sokaságból alkotott egység, hanem „teljességgel<br />
egység”. 306 Következésképpen nem is fogalom, mert fogalom alatt pontosan azt értjük, ami a<br />
sokféleséget egységben foglalja össze. (2) Az abszolút énen kívül nincs másik én, mert<br />
máskülönben attól függne, vagyis nem lenne abszolút. Az én tehát egyáltalán nem egy a sok<br />
közül, vagyis nem egy számszerű egység. Ahol számszerű egységről van szó, ott mindig<br />
feltételezünk valamit, amivel összefüggésben a számszerűleg egyedülit elgondolhatjuk;<br />
például egy bizonyos „nem” valamely fajfogalmát. Nincs hozzá képest „magasabb” vagy<br />
„általánosabb” vonatkoztatási pont vagy horizont. (3) A tiszta én mindenhol ugyanaz, az én<br />
mindenütt egyenlő az énnel. Minden attribútuma egyugyanazon éntől meghatározott, nem<br />
létezik más egység attribútumainak sokfélesége számára. De az én – egységének első<br />
meghatározásából következően – nem a különféle attribútumainak egysége, hanem tiszta<br />
egység: „Az én mindenütt én, kitölti […] az egész végtelenséget.” 307<br />
Az abszolút egységgel szemben áll az empirikus én vagy a logikai én empirikus<br />
egysége, amelyeket csak az objektumra való vonatkozásban, vagyis csak a sokasággal való<br />
összefüggésben magyarázhatunk. Ezért amikor elgondoljuk ezt az egységet, egyszerre kell<br />
tudatosítani benne az egységet és a sokaságot. Az abszolút és az empirikus én közötti viszony<br />
megfeleltethető a végtelen és a véges létszféra viszonyának. Diszkurzív értelmünk számára<br />
csak a véges szféra adódik, amelyben ha megkíséreljük elgondolni a végtelen szféráját, csak<br />
empirikus egység adódhat: vagyis benne az abszolút egységet számszerű egységként fogjuk<br />
fel. De az abszolút én végtelen egysége megköveteli az empirikus én véges egységétől, hogy<br />
„egyenlővé váljon vele”. A véges énnek arra kell törekednie, hogy „önmagában minden<br />
sokféleséget és minden változást teljességgel megsemmisítsen, 308 hogy önmaga végességének<br />
egységét a „végtelenség egységébe” integrálja. Ezért nevezi Schelling ezt a tudat olyan<br />
egységének, amely a személyiségnek az alapja. 309 Az abszolút egységben ezzel szemben nem<br />
305 Schelling [2003a]. 50. o.<br />
306 Uo.<br />
307 Uo. 51. sk. o.<br />
308 Uo. 63. o.<br />
309 „…minden törekvés végső célját a személyiségnek a végtelenségig való kitágításaként, azaz annak<br />
megsemmisítéseként is bemutathatjuk.” Uo. 65. o.<br />
83
Change language