dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

is az empirikus én fogalma alá esik. Az a „szubjektum”, amelyet valamennyi objektumtól
függetlenül kell felmutatnunk, jelenti az abszolút ént.
Az abszolút én azonban már nem lehet sem fogalom, sem pedig érzéki szemlélet
tárgya, hiszen ezek eleve feltételezik a szubjektum és objektum megkülönböztetését. A
diszkurzív gondolkodás talaján, vagyis az intellektuális szemlélet felmutatásának
folyamatában azt mondhatjuk tehát, hogy ez a megismerés absztrakció, reflexió és negáció
révén jön létre. Az empirikus énként felfogott szubjektum először minden objektumtól
elvonatkoztat, majd ezt követően tiszta énként tudatosítja önmagát, miközben tekintettel van
arra, hogy az abszolút én az empirikus ént strukturálisan megelőzi, hiszen a nem-én
ellentételezése révén létrejövő empirikus én az abszolút énen alapul. De (1) az intellektuális
szemlélet önmagában nem az absztrakció; habár az intellektuális szemlélethez csak az
empirikus én tárgyra vonatkozó absztrakciója révén jutunk. 300 Ezért az abszolút én, amely az
intellektuális szemléletben jut kifejezésre, különbözik az „abszolút” vagy „dialektikus
szubjektumtól”, amely Schelling szerint absztrakción alapul, hiszen a logikai szubjektum („a
gondolkodás egységének formális princípiuma, az appercepció puszta korrelátuma”)
feltételeként van elgondolva. 301 (2) Az intellektuális szemlélet által megismerhető abszolút én
és az empirikus én egy és ugyanaz a szubjektum. Az empirikus én ugyanis semmi más, mint
az abszolút én, ami realizálja önmagát. Az abszolút ént ezen a realizáción kívül nem lehet
elgondolni. Ezért mondhatja Schelling, hogy az abszolút én az empirikus énhez képest nem
transzcendens, hanem sokkal inkább immanens. 302 (3) Az intellektuális szemléletnek nincsen
tárgya, ahogy Isten szemléletének sincs tárgya, hiszen „nem szemléli a dolgokat, hanem csak
önmagát, és minden realitást mint önmagával egyenlőt”. 303 Eközben az érzéki szemléletet,
amelyben egyáltalán tárgyakat szemlélhetünk, emberi szemléletként gondoljuk el, amely
éppen hogy az emberi ész gyengeségén alapul, vagyis hogy csak tárgyakat vagyunk képesek
megismerni. 304
300 „Ez nem más, mint a gondolkodás (és ezen keresztül az absztrakció) egységének formális princípiuma, ez
minden absztrakció felett áll, és csak önmaga által tételezhető.” Uo. 71. o.
301 Uo. 70. o.
302 Uo. 68. sk. o.
303 Uo. 72. o.
304 Vö. Schelling [2003b]. 104. o. és Fukaya [2006]. 33. sk. o.
82