dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

princípiuma szükségképpen egybeesik.” 270
De önmagában egy objektum sohasem
realizálhatja önmagát, mindig egy szubjektumot kell előfeltételeznie, amelyből realitását
elnyeri. Ezért a realitásnak az alapját nem kereshetjük az objektumban, hanem csak a
szubjektumban. De mivel az objektum és a szubjektum szükségképpen feltételezik egymást,
vagyis ha a szubjektumot csak az objektum vonatkozásában, és az objektumot csak a
szubjektum vonatkozásában tudjuk elgondolni, akkor egyikük sem tartalmazhatja a feltétlent.
„Ahhoz, hogy meghatározhassuk a kettejük viszonyát, szükségképpen fel kell tételeznünk egy
magasabb meghatározó alapot, amelynek fényében mindketten feltételezettek.” 271
E meghatározó alap semmi másra nem vonatkozhat tehát, csak önmagára, önmaga
által elgondolt, ez jelenti a feltétlenségét. Schelling ezt „abszolút énnek” nevezi, és nem egy
„abszolút objektummal” szemben álló „abszolút szubjektumnak”. A szubjektum fogalmát
csak az objektum vonatkozásában, és vele szembeállítva használja. Az énben fellelhető
szubjektum ennek tükrében az öntudatot jelenti, amikor az én a reflexióban tárggyá teszi
önmagát, és egyúttal tudatosítja e tárgytudatnak a szubjektív oldalát. Ezzel szemben az
abszolút én „sohasem válhat objektummá”. 272 Ebből az is következik, hogy az abszolút ént
nem lehet objektív módon igazolni. Miként adódhat akkor egyáltalán egy ilyen abszolút én
Hiszen ha valamit objektív módon igazolunk, akkor előfeltételezzük, hogy a gondolkodásban
ezt a valamit képesek vagyunk elkülöníteni és tárgyként megragadni. Az ént azonban (a
szubjektummal ellentétben) nem tudjuk a gondolkodásban elkülöníteni, és ezt követően
tárgyként megragadni. Az én tehát olyan princípium, amely nem az objektív igazoláson
keresztül válik valóságossá, hanem „önmaga tételezi ezt a valóságosságot” és „önmagán
keresztül válik valóságossá”. 273 Az „önmaga létrehozása” és „önmaga elgondolása”, vagyis a
lét és a gondolkodás egybeesése folytán válik feltétlenné. Az objektív igazolással szemben
tehát végeredményben egy szubjektív igazolásról van szó, amelyben nemcsak az én realitása
alapozódik meg, hanem minden realitás közvetlenül jelenvalóvá válik. Az abszolút én önmaga
által válik feltétlenné, miközben a szubjektum és az objektum csak ezen én vonatkozásában
feltételezhető. 274
270 Uo. 36. o.
271 Uo. 37. o.
272 Uo. 38. o.
273 Uo.
274 Fukaya [2006]. 27. o.
78