dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

A filozófia lehetséges formájáról általában (Über den Begriff der Wissenschaftslehre,
oder der sogenannten Philosophie) című tanulmányában vezeti be először Schelling a
„teljességgel feltétlen” fogalmát, amelyet valamennyi filozófia végső princípiumának nevez.
Itt az „ősformából” kiinduló elemzésből jut el a feltétlenhez, mégpedig egy olyan különös
tartalomként, amely egybeesik a formájával, és énként ismerhető meg. 264 Az énről szóló
tanulmányban ezzel szemben Schelling közvetlenül a feltétlenből indul ki, amelyet aztán
azonosít az abszolút énnel, és csak ezt követően vezeti le ebből az ősformát. Korábbi írásában
tehát a feltétlen felmutatásával a tudás adekvát formáját szerette volna megteremteni, Az énről
szóló könyvében azonban a feltétlenből már nemcsak a formát, hanem egyáltalán a tudást
kívánta megalapozni. 265
Schelling a tudás realitásának alapjaként vezeti be a feltétlent. „A realitás nélküli tudás
nem tudás.” 266 Amikor elgondolunk valamit, akkor tudatunkban összefonódik a gondolkodás
és a lét. Meg kell adnunk ezért egy olyan princípiumot, amely ennek az összefonódásnak a
lehetőségét megalapozza, léteznie kell „a realitás egy olyan végső pontjá[nak], amitől minden
függ, amelyből tudásunk minden állandósága és formája kiindul”. 267
Ennek az
összefonódásnak a tudása, ami „minden tudásnak a feltétele”, nem egy másik „feltételes
tudás”, amelyhez aztán megint csak egy másik tudás által juthatunk, hanem olyan tudás,
amelyet feltétlenül kell tudnunk, ha egyáltalán valamit tudunk. A feltétlen tudás, egyúttal a
feltétlennek a tudását is jelenti. Ebben a – minden más tudás realizálásának végső alapjaként
felfogott – tudásban „a gondolkodás és a lét princípiumai egybeesnek”, és ez a végső alap
„csak önmagán keresztül, azaz létén keresztül gondolható el”. 268
A feltétlen ezért nem lehet egy tőlünk teljesen független szubsztancia által tételezve,
bár szubsztanciálisan is jellemezhető. 269 Nem lehet egy „abszolút objektum”, ekkor ugyanis el
se gondolhatnánk, mivel nem is létezhetne. „A feltétlennek önmagát kell valóra váltania,
önmagát a maga gondolkodásán keresztül kell létrehoznia; létének és gondolkodásának
264 Schelling [2003c]. 6. skk. o.
265 Fukaya [2006]. 25. o.
266 Schelling [2003a]. 34. o.
267 Uo.
268 Uo. 35. o.
269 „Ha a szubsztancia a feltétlen, akkor az én az egységes szubsztancia. […] Ha az én az egyetlen szubsztancia,
úgy minden, ami van, az én akcidense.” Uo. 59. o.
77