dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

úgy, ahogy a lét soha nem cserélhető fel az ítélettel, az intellektuális szemlélet sem váltható ki
a megismeréssel. 255
Az a mozzanat Hölderlin gondolkodásában, amelyben a „lét” terminust valamennyi
öntudat első elveként mutatja fel, fokozott figyelmet érdemel. Ezen a ponton érhető tetten
ugyanis Fichte rá gyakorolt közvetlen és erőteljes befolyása. Ha koncepcióikat kizárólag erre
összpontosítva hasonlítjuk össze, észre fogjuk venni, hogy Hölderlin újszerű felfogása nem áll
annyira távol Fichtétől. 256
Fichte „abszolút énje” és Hölderlin „abszolút léte” az invariancia fogalma mentén
állítható párhuzamba. Fichte az „abszolút ént” az „én én vagyok” tételben kívánta
megragadni. Ennek a tételnek az elgondolása ugyanis annyiban különbözik más sajátos
képzetek vagy gondolati tartalmak elgondolásától, hogy benne mindenféle meghatározottság
nélkül gondoljuk el az ént. Ez a tudás minden más tudást megelőzően „önmagában egy” és
„önmaga által egy”. 257 Olyan tudás, amely önmaga egységének tudatát is megelőzi, amelyet
csak egy későbbi tudataktus során, a képzetállapotok sokféleségéből absztrahál. Vagyis ez az
én sajátos értelemben tud a létéről, olyan létről, amely teljességgel invariáns, mindenféle
specifikációt megelőző. Ezt a létet tevékenységként fogja fel Fichte, amely minden létrehozást
megelőz, és nem tartalmaz még egyetlen létrehozottat sem. Ezért ennek meghatározása is csak
önmagából történhet. Ha az „én én vagyok” tételt ennek tükrében elemezzük, és az „én”-t a
fenti értelemben a tevékenységgel azonosítjuk, akkor a tételt a következő formulára
hozhatjuk: „én tevékenység vagyok”. Fichte tehát ebben a tételben a tevékenység közvetlen
tudatosulását fejezi ki: a tétel implikálja egyrészt, hogy a lét valójában egy tevékenység léte,
másrészt, hogy a lét eleve csak a tevékenység vonatkozásában tudatosulhat. Az eredeti „én én
vagyok” tételben kifejezett létet ezért semmiképpen sem azonosíthatjuk egy statikusságában
vagy abszolút állandóságában jellemezhető léttel.
Fichte szerint az „én én vagyok” tételben a lét és tevékenység kölcsönösen feltételezik
egymást, identifikációjuk pedig éppen a tétel által kifejezett gondolat elgondolása közben,
vagyis ugyancsak egy tevékenység közben jön létre. Egyrészt ugyanis tevékenység jellemzi a
255 Frank [1997]. 725. sk. o.
256 Az összehasonlításban erősen támaszkodom Henrich elemzésére: Henrich [2003]. és Varjaskéri Viola magyar
fordítására. Henrich [2007].
257 Uo. 129. o.
73