dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

értelemben vagyok azonos magammal Ezt a kérdést föltehetem és föl is kell tennem, mert
bizonyos vonatkozásban szemben állok önmagammal. Az azonosság tehát nem az objektum
és a szubjektum egysége (amelyről általában beszélnek); az azonosság nem egyenlő az
abszolút léttel.” 249 A lét nem azonosság, hiszen az azonosság egy reláció. Az abszolút lét
ellenben differenciátlan, legalábbis abban a speciális értelemben, hogy minden relációt
előfeltételez. Következésképpen az én azonosságát sem lehet abszolútumnak tekinteni. Az
öntudatban ugyanis a szubjektum és az objektum egymástól megkülönböztethetők. Ennek a
relációnak a kifejezésére szolgál az azonosság tétele, amelyet magából az öntudatból nyerünk.
Az azonosság mint vonatkozás azonban soha nem gondolható el eredeti egységként, ahogy a
lét, amely minden vonatkozás előfeltétele, sem definiálható azonosságként. Az „én” és „lét”
azonosságaként felfogott „én” tehát nem cserélhető fel és nem is helyettesíthető be az abszolút
léttel; s mivel a lét magasabb rendű a tudatnál, a tudat sem lehet már a filozófia dedukciós
elve. Hölderlin szerint amennyiben az öntudat megragadását az alapjául szolgáló egység felől
kell felfognunk, akkor a gondolkodás során mindenfajta öntudat köréből ki kell lépnünk. Nem
elég az én tárgy nélküli tudatához visszanyúlnunk, hanem olyasvalamit kell elgondolunk, ami
teljes egészében megelőz minden tudatosságot és tárgyi tudást. Hölderlin „általában vett
létnek”, illetve „abszolút létnek” nevezi azt, 250 ami megfelel a distanciától mentes egység
gondolatának.
Hölderlinnél az egységként felfogott létet az ítélet és az intellektuális szemlélet
fogalmaival összefüggésben említi. „A lét kifejezi a szubjektum és az objektum kapcsolatát.
A létben a szubjektum és az objektum nemcsak részlegesen egyesül, hanem úgy, hogy
semmilyen szétválasztás sem képzelhető el, amely meg ne sértené annak lényegét, amit szét
akarunk választani. Ebben és csak ebben az esetben beszélhetünk létről általában; a lét az
intellektuális szemléletben jelenik meg. 251 […] Az ítélet a legszigorúbb és a legmagasabb
értelemben nem más, mint az intellektuális szemléletben szerves egységet alkotó szubjektum
és objektum eredeti szétválasztása. Ez a szétválasztás teszi lehetővé egyáltalán, hogy a
szubjektum és az objektum létezhessenek; ezért eredendő szétválasztásnak [Ur-Theilung]
249 Hölderlin [1993]. 964. sk. o.
250 Uo. 965. o.
251 Uo. 964. o.
71