dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

lesznek számodra. Kezdetben dogmatizmussal gyanúsítottam őt, úgy tűnt, ha szabad
feltételeznem, tényleg válaszúton állt vagy még ott áll − a tudat faktumán szeretne túllépni
elméletében, ezt mutatja számtalan kijelentése, és ez éppoly bizonyos, és még feltűnőbben
transzcendens, mint mikor az eddigi metafizikusok túl akartak lépni a világ létezésén −
abszolút énje (= Spinoza szubsztanciája) tartalmaz minden realitást; ez minden, és rajta kívül
nincs semmi; tehát ennek az abszolút énnek nincs objektuma, mert különben nem lenne
minden realitás őbenne; a tudat objektumok nélkül nem elgondolható, és ha én magam
vagyok ez az objektum, úgy én, mint ilyen, szükségszerűen korlátozva vagyok, ennek is csak
időbelinek kellene lennie, tehát nem abszolútnak; tehát az abszolút énben semmilyen tudat
nem gondolható el, mint abszolút énnek semmilyen tudatom nincs, és amennyiben semmilyen
tudatom nincs, úgy (magam számára) semmi vagyok, tehát az abszolút én (számomra)
semmi.” 242
Fichte kulcsfontosságú gondolata az „én én vagyok” tételben ragadható meg,
amelyben a tudásnak önmagában elegendő bizonyosságát rögzítette. „Az abszolút első
alaptételnek, mivel annak nem pusztán az emberi tudás egy részét, hanem az egész tudást kell
megalapoznia, az egész tudománytan közös tételének kell lennie. Felosztás csak szembeállítás
révén lehetséges, melyek elemeinek [Gliede] azonban egy harmadik elemmel azonosnak kell
lenniük” – írja Fichte korai tudománytani vázlatában. 243 A tudománytan alapjául szolgáló
tételezés szembeállítás során jön létre: „ha ez az első alaptétel például az Én Én vagyok volna,
akkor a másiknak így kellene hangzania: Én Nem-Én vagyok”. 244
A tudománytan első
alaptétele tehát az „én én vagyok” tétel, a második a vele szembeállított „én nem-én vagyok”
tétel, ahol a két szembeállított tag azonos egy harmadikkal, és különbözik is attól. Fichte az
abszolút egység kifejezésére vezeti be a harmadik tagot. A két alaptételről, az én és a nem-én
tételezéséről mindenféle korlátozás nélkül beszélt, most viszont azt állítja, hogy a nem-én
tételezése az én öntételezését, és fordítva, az én tételezése a nem-én tételezését korlátozza. A
korlátozás tevékenysége pedig ismét csak az én eredeti tevékenységét fejezi ki. E
tevékenységhez köthető Fichte harmadik alaptétele: „Az énben a felosztható énnel egy
242 Hölderlin [1994]. 146–148. o.
243 Fichte [1988b]. 228. o.
244 Uo. 210. o.
69