dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

megjelentette a Német tudósok társasága filozófiai folyóiratának (Philosophisches Journal
einer Gesellschaft Teutscher Gelehter) első füzetét a neustrelitzi Michaelis Kiadónál.
Hölderlin épp hármukkal érintkezett leggyakrabban. Különösen a Niethammerrel való
találkozások voltak meghatározóak számára, noha Niethammer nem volt annyira jelentős
gondolkodó, mint Schiller vagy Fichte. Hölderlinnel rokonságban állt, és a korkülönbségük
ellenére már a tübingeni kollégiumban is bizalmas viszonyban voltak. 1790-ben érkezett
Jénába, ahol előbb az egyetem oktatója majd rendkívüli professzora lett. Hölderlin többször
tanárai egyikeként utal rá, Niethammer pedig felkéri, hogy írjon tanulmányokat a
Philosophisches Journalba. 237
Niethammer 1790-ben – Novalis, Herbert, Erhard és Forberg társaságában – Reinhold
hallgatója volt. A tanítványok közül Franz Paul von Herbert indított először támadást az
alaptétel-filozófia ellen. Hevesen kritizálta Reinhold alpavető programját, amely a kanti
filozófiát egy önevidens alaptételre épülő dedukcióval kívánta újrakifejteni. Ebben a
meggyőződésben rövidesen osztozott Erhard és Niethammer is. 238 Erhard 1794. május 19-i
levelében az alábbiakat írja: „Herbertnek az egyetlen elvet illetően bizonyos szempontból
teljesen igaza van. Az a filozófia, amely egy adott alaptételből indul ki, és abból merészel
mindent levezetni, mindig is szofisztikus mutatvány marad. Az igazi filozófia feladata
azonban egészen a legmagasabb rendű elvig emelkedik, és nem levezet abból, hanem azzal
tökéletes harmóniában ábrázol minden mást.” 239
Niethammer 1795 májusában, a
Philosophisches Journal bevezető tanulmányaként közli az alaptétel-filozófiával szemben
megfogalmazott kritikáját. Munkájának címe: Az általános emberi megértés kívánalmairól a
filozófiával szemben (Von den Ansprüchen des gemeinen Menschenverstandes an die
Philosophie). Gondolatmenete erősen Jacobira emlékeztet: ha a filozofáló ész nem képes
végérvényes alaptételeket felmutatni, mert minden annak tűnő tétel újra és újra további
bizonyításra szorul, akkor nem vetheti el végérvényesen az intuíció által megalapozott
bizonyosságokat. Az eredeti transzcendentális filozófia megoldása nem lehet végérvényes.
Ellentmondásosnak tűnik ugyanis a tapasztalat szükségszerűségét és általánosérvényűségét
kizárólag egy olyan a priori struktúrára alapozni, amely végeredményben csak másodlagosak
237 Henrich [2007]. 123. o.
238 Frank [1997]. 429. o.
239 Frank [1998]. 46. o.
67