dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

isteni szubsztancia valamennyi véges módusz oka, és okságából következően bennefoglaltatik
minden véges módusz képzetében. Minden egyes véges módusznak megvan a képzete
(ideája) Istenben. Ebből következik Spinozánál, hogy Isten adekvát képzete akkor is megvan
bennünk, ha nem törekszünk Isten vagy bármely véges dolog megismerésére. Vagyis a
móduszok létezésének oka nem önmagukban rejlik, ennek megfelelően adekvát képzetük sem
jöhet létre anélkül, hogy ne foglalná magában azt, amiben inherálnak. Az emberi elme azon
túlmenően, hogy maga is képzet, önmagáról és a külső testekről további képzetekkel is
rendelkezik. Ezek a képzetek Isten lényegének adekvát képzetéből nyerik el „partikuláris”
adekvátságukat. „[…M]ivel minden Istenben van, és Isten által fogható fel, ebből következik,
hogy ebből az ismeretből igen sok olyan dolgot tudunk levezetni, amelyet adekvát módon
ismerünk meg.” 221 Más szóval: „Elménk, amennyiben megért, a gondolkodás olyan örök
módusza, amelyet a gondolkodás egy másik örök módusza determinál, ezt azután ismét egy
másik, és így tovább a végtelenségig; olyannyira hogy valamennyi együtt Isten örök és
végtelen értelmét alkotja.” 222
Térjünk vissza most Jacobinak a Spinoza-Könyvecskéjében exponált törekvéséhez,
amelyben a felvilágosodással kapcsolatos nézeteit Spinoza alapján próbálta meg
rekontextualizálni. Olyan rendszerrel operált tehát Jacobi, amelynek abszolút
immanenciájából egyrészt szigorú determinizmus következik, másrészt éppen ebből a
közvetlen immanenciából adódóan eltűnik a differencia a determináló és a determinált között.
Ezért mondhatja, hogy „közvetlenül a fatalizmusból cáfolom meg a fatalizmust, és mindazt,
ami ezzel összefügg”. 223 Teóriájában tehát nincs hely az antropomorf és transzcendens Isten
számára. Az abszolútum fellelhető a gondolkodásban, még akkor is, ha elgondolhatatlan
annak totalitása. De nála a véges tudatban feltáruló transzcendencia tapasztalata nem a
teoretikus, és nem is a praktikus tudatra, hanem éppenséggel az érző tudatra, a szubjektív
létállapotra vonatkozó tudásra támaszkodik. Az érző tudat jelentésének fényében léphetünk
túl az ateizmus és a fatalizmus hagyományos fogalmain alapuló vádakon, miközben e
szokatlan felvilágosodáskoncepció is elnyeri értelmét. Jacobi etikájának rekonstruálásában a
Spinoza tanításáról a Moses Mendelssohn úrhoz szóló levelekben című írására támaszkodom.
221 Uo. 134. o.
222 Uo. 398. o.
223 Mauthner [1912]. 69. o.
63