dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

Ugyanerre az eredményre mutat Jacobinak egy másik fontos gondolata is. Indirekt
módon igazolja, hogy ha a tudást megalapozott vélekedésként fognánk fel, akkor végtelen
regresszióhoz jutnánk. Vannak meghatározott tényállások, amelyeket tudunk, felfogunk, és
amiket kijelentésekben fogalmazunk meg. Ha az adott tényállás fennáll, és ezt tudatosítjuk,
akkor ennek indokolhatónak kell lennie. Tehát az indoklás alapjául egy másik kijelentést kell
feltételeznünk, amely további előzetes kijelentéseken alapul. Ezen a módon azonban
lezáratlannak tűnik e folyamat, vagyis végső soron sohasem juthatunk el a biztos tudásig, egy
első, önmagában bizonyos kijelentésig. De ha nem akarjuk teljesen elvetni a tudásunk
megalapozásának igényét, akkor egészen más perspektívából kell a megalapozó tétel után
fordulnunk, amelyre vonatkozóan továbbra is érvényben tartjuk azt a követelményt, hogy ne
csak feltételes, hanem feltétlenül érvényes legyen, ami annyit tesz, hogy érvényét nem egy
másik tétel által alátámasztott feltételből nyerje. Az új perspektívából a feltétlenség a
megalapozni kívánt kijelentésekhez képes nem transzcendens hozzárendelés, hanem a
kijelentéseket átható immanens önevidencia. Ezt a feltétlen tudás által kifejezendő tételt
nevezi Jacobi „érzésnek” vagy „hitnek”. 213 Ezzel összefüggésben Manfred Frank felhívja a
figyelmünket a kanti koncepcióval vonható termékeny párhuzamra. Kantnál az egzisztenciális
„lét” csak az észlelés számára tárul fel, és Kant a „valóságról” is mint a dolgoknak az észlelés
vonatkozásában elfoglalt helyzetéről beszél. Az észleletek pedig mint tudatosult érzetek a
szemléletek osztályába tartoznak. 214
Jacobi „érzés”-fogalma is, szemben a fogalmi
megragadással, szemléleti tudást fejez ki, és szemantikailag Kant említett nézeteivel az
„érzékiség” közös fogalma alá vonható. 215
Jacobi vázolt koncepciója mögül az „ontológiai istenérv” logikája és annak
karteziánus implikációi sejlenek fel, amelyeket Mendelssohn egy korábbi munkája, a Reggeli
órák, avagy előadások Isten létezéséről (Morgenstunden oder Vorlesungen über das Dasein
des Gottes) című írás konkrétan be is emelt a Könyvecske kontextusába. 216 Az ontológiai
213 Uo.
214 „A dolog puszta fogalma nem tartalmazhatja a dolog létezésének ismérvét. Mert legyen bár a fogalom
olyannyira teljes, hogy segítségével hiánytalanul elgondolhatjuk a dolgot valamennyi meghatározásával együtt, a
létezéshez mindehhez semmi köze, mivel csakis azzal a kérdéssel függ össze, hogy adva van-e nekünk egy ilyen
dolog, azaz észlelése mindenképpen megelőzheti-e a fogalmát.” Kant [2009]. 243. o. (A 225 / B 272) Lásd még
346. o. lábjegyzetét. (B 422)
215 Frank [1998]. 42. o.
216 Mendelssohn [1979].
61