dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A ROMANTIKA SZÜLETÉSE<br />
A romantika filozófiai koncepciójának kialakulásában döntő jelentősége volt Fichte jénai<br />
Tudománytanának. Ennek ellenére azokat az impulzusokat, amelyek aztán fokozatosan<br />
elhatárolódtak a „feltétlen kezdet” programját hirdető alaptétel-filozófiától, már korábban kell<br />
keresnünk. Reinhold professzor jénai tanítványaiban támadt fel először az igény e filozófia<br />
meghaladására. Amikor Fichte 1794. május 23-án átvette Reinhold katedráját, bizonyos<br />
szempontból már légüres térbe került. A Reinhold-tanítványok határozott elvárása volt vele<br />
szemben, hogy alternatívát kínáljon a korszerűtlennek vélt alaptétel-filozófia helyett. Fichte<br />
ugyanakkor azzal a missziós tudattal érkezett Jénába, hogy radikalizálja a koncepciót. A<br />
kiemelkedő intellektuális képességei ellenére sem tudta ellensúlyozni azonban a tényt, hogy<br />
filozófiája immáron időszerűtlenné vált.<br />
Reinholdnak már 1792 nyarán kétségei támadnak a program kivitelezhetőségét<br />
illetően. Kétségeinek forrása a közvetlen tanítványi körből származó – kezdetben csak a<br />
kritikai megjegyzésekben testet öltő – ellenvetésekben rekonstruálható. 202<br />
1794 elején<br />
azonban már megjelennek a jénai konstellációban azok az újszerű gondolati elemek, amelyek<br />
mentén egy új koncepció karakterizálható. E koncepcióra komoly hatást gyakorolt Jacobi<br />
Spinoza-könyvecskéjének 1789-ben megjelenő második kiadása. Hölderlin, Schelling, és –<br />
kicsit később, de a konstelláció szövetének koherenciájában álló – Novalis és Friedrich<br />
Schlegel munkáit is egyre inkább meghatározza az a meggyőződés, hogy az abszolút<br />
kiindulópontkén felállítandó alap, amely Reinholdnál és Fichténél a transzcendentális tudat<br />
immanenciájában volt keresendő, immáron transzcendenssé lett, vagyis ebben a<br />
tudatimmanenciában már sohasem válhat abszolúttá.<br />
202 Már 1791-től, amikor Reinhold megpróbálja koncepcióját népszerűsíteni, megjelennek az első kritikai<br />
reakciók. Reinhold tanítványai közül elsősorban Carl Immanuel Diez, Franz de Paul von Herbert és Johann<br />
Benjamin Erhard (az alaptétel teljes elvetésével) és Friedrich Immanuel Niethammer (az alaptétel nélküli alap<br />
fenntartásával) tudatosítják a reinholdi fundamentumnak megfelelő tétel tarthatatlanságát. Vö. Weiss [2007c].<br />
81–128. o.<br />
57
Change language