dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

fejtegetései tehát azt a nyilvánvaló tézist szeretnék reprezentálni, hogy a tapasztalat ellentétes
mozzanatai elválaszthatatlanul egymásra utaltak: a tárgytudat elképzelhetetlen öntudat nélkül,
az öntudat pedig tárgytudat nélkül.
Tapasztalatunk ellentétes mozzanatokból áll, amelyeket szintézisek egységesítenek.
Minden ilyen szintézis azonban része a legmagasabb rendű szintézisnek, amely a harmadik
alaptételben fejeződik ki. 200
Tudásunkban nem lehetnek párhuzamos rendszerek, csak
egyetlen rendszerünk lehet, amelynek ez a legfőbb szintézis a feltétele. „Az általa
összekapcsolt énben és nem-énben – amennyiben általa vannak egyesítve – ellentétes
ismertetőjegyeket kutatunk fel, majd egy újabb vonatkozási alap révén –, amelynek szintén
benne kell lennie minden vonatkozási alapok legmagasabbjában – egyesítjük őket: az első
szintézissel egyesített ellentétekben, azután új ellentéteket keresünk, azokat megint egy újabb,
a levezetettben meglévő vonatkozási alappal kapcsoljuk össze, és így haladunk tovább,
ameddig csak tudunk.” 201 Fichte szerint ezen a módon jön létre a tapasztalatunk. Az első két
alaptételt a tapasztalat elkülönített, önállótlan mozzanataiként kell felfognunk. Hiszen
értelmetlen lenne, ha a nem-éntől független énről és az éntől független nem-énről szóló
tételként interpretálnánk őket. Az én nem létezhet nem-én nélkül, és a nem-én nem létezhet én
nélkül; ezért csak én és nem-én szintézisének, e szintézis végső alapjának van abszolút léte és
érvénye. Fichte teóriának az a célja, hogy az a priori szféra szubjektív és objektív oldalának
különbségét felmutatva, és különbségüket egy átfogó szintézisben megszüntetve, érthetővé
tegye az én és a tárgy azonosságaként felfogott tapasztalatot. Ennek érdekében az osztható én
és az osztható nem-én kapcsolatát a tudat egységébe helyezi, ahol az abszolút én van
tételezve.
200 Uo. 114. o
201 Uo. 114. sk. o.
56