dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

tételezésének produktuma.” 194 Miként gondolható el tehát A és non-A, lét és nem-lét, realitás
és negáció anélkül, hogy ezek egymást megsemmisítenék vagy megszüntetnék Úgy –
mondja Fichte −, hogy ezek az ellentétes pólusok kölcsönösen korlátozzák egymást. Valamit
korlátozni annyit jelent, hogy „annak realitását a tagadás által nem egészen, hanem csak
részben felfüggeszteni”. 195 Fichte eddig a két alaptételről, az én és a nem-én tételezéséről
mindenféle korlátozás nélkül beszélt, most viszont e fogalom bevezetése után azt állítja, hogy
a nem-én tételezése az én öntételezését, és fordítva, az én tételezése a nem-én tételezését
korlátozza. A korlátozás tevékenysége pedig ismét csak az én eredeti tevékenységét fejezi ki.
Közvetlenül e tevékenységhez köthető Fichte harmadik alaptétele is: „Az énben a
felosztható énnel egy felosztható nem-ént állítok szembe.” 196 A harmadik alaptétel tehát az
ellentétesen tételezett én és nem-én szintézisét fejezi ki. 197 Valamennyi szintézis feltételez egy
antitézist, ez pedig valamilyen tézisnek az ellentételezettje, vagyis tételezés nélkül nem
beszélhetünk ellentételezésről, ahogy együtttételezésről sem. „Ahogy nem lehetséges antitézis
szintézis nélkül, vagy szintézis antitézis nélkül, éppúgy nem lehetséges egyik sem tézis
nélkül: vagyis egy olyan tétel nélkül, amely által A (az én) egyetlen másikkal sem azonos,
egyetlen másikkal sem ellentétes, hanem éppenséggel csak tételezett.” 198 A tézis, antitézis és
szintézis viszonyait a harmadik alaptételből levezethető szabályok határozzák meg. Az eredeti
tett-cselekvés az elsődleges, a logikai szabályokban kifejezésre jutó forma a másodlagos. „A
rendszer formája, hogy egyáltalán rendszer legyen, a legfelső szintézisen, az abszolút tézisen
alapul.” 199 Fichte tehát a harmadik alaptétellel egy olyan szintet teremt, ahol a szubjektum és
az objektum egyszerre mutatkozhat meg egységként és különbségként. Az első két alaptétel
az öntudat és a tárgytudat absztrakció útján nyert, egymástól elszigetelt szféráját mutatta fel.
A két alaptétel logikai elemzéséből következő ellentmondásosság, mint láttuk, épp azon az
előfeltevésen nyugszik, hogy az én és a nem-én egymástól független, absztrakt entitások, míg
a harmadik alaptételben végbemenő szintézis kölcsönös függőségüket fejezi ki, és felmutatja,
hogy bennük ugyanazon tapasztalat két ellentétes mozzanatát kell látnunk. Fichte körmönfont
194 Uo.
195 Uo. 108. o.
196 Uo. 110. o.
197 Uo. 112. o.
198 Uo. 115. o.
199 Uo.
55