dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

tudatban vagyok képes felfogni”. 184 Az én a szemléletek váltakozó sokfélesége közepette is
fennmaradó azonosságát annak a reflexiónak köszönheti, amely tudatosítja, hogy mindig
azonos módon jár el a benne adott sokféle szemlélettel szemben: „hiszen az elme képtelen
volna önmaga identitását képzetei sokféleségében, éspedig a priori módon elgondolni, ha nem
tartaná szem előtt cselekvése azonosságát, amely minden szintézist alávet egy
transzcendentális egység apprehenziójának (ami empirikus), és a priori szabályok lehetőségét
elsőként teszi lehetővé”. 185 Az én aktivitásának azonossága, vagyis a kategóriák azonossága
teszi lehetővé, hogy ugyanezen én teljesen független tudjon maradni esetleges képzeteinek
minden tartalmi meghatározásától.
Fichte megjegyzi, hogy Kant a kategóriák dedukciójában nem állított fel szigorú
alaptételt; és bár az appercepciót a kategóriákban megnyilvánuló szintézisek lehetőségfeltételeként
határozta meg, annak fundamentális szerepét nem hangsúlyozta eléggé. 186
Elgondolása szerint a kanti kategóriák fölé emelt tudategység egy olyan tapasztalatelmélet
végpontja, amely ellenpólusán megengedi a tudatunkba kívülről érkező empirikus érzetadatok
feltételezését; amely teljességgel elfogadhatatlan. Ha semmit sem tudhatunk egy önmagában
fennálló világ létezőiről, akkor hogyan lehetnénk bizonyosak abban, hogy az elménket érintő,
afficiáló érzetek valóban belőlük erednek Fichte ezért megismerésünk tartalmi aspektusát is
az énbe helyezi. A tárgyi szféra egy ellentételezés eredményeképpen jön létre, amikor az én
önmaga ellentettjét tételezi. Ez az aktus az én második eredeti tett-cselekvése, a tudománytan
második alaptétele: „Ha valamit elképzelek, szembe kell állítanom a képzelővel. Persze a
képzet objektumában lehet, és kell is, hogy legyen valamilyen X, amitől az elképzelendőnek,
de épphogy nem képzelőnek bizonyul: de hogy mindaz, amiben megvan ez az X, nem
képzelő, hanem elképzelendő, egyetlen tárgytól sem tanulhatom meg.” 187
Reinhold még úgy gondolta, hogy az empirikus én tartalmai külső forrásból erednek.
Tapasztalat- és tudományelméletében a mérleg nyelve a képzet lett, amely az objektív és a
szubjektív szféra közti pozíciót foglalta el. A tudat tétele azonban Fichte szerint épp azért
hibás, mert erre a „köztesre” és nem az „alapvetőre” tette le voksát. Amikor Reinhold azt
184 Uo.
185 Uo. 675. o. (A 108)
186 Fichte [1971a]. 99. o.
187 Uo. 104. sk. o.
52