dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

attribútuma: „Amikor az én önmagát tételezi, ez tiszta tevékenysége. […] Az én létezik, és
tételezi önnön létét puszta léténél fogva.” 179
E gondolatok hátterében világosan felismerhető Kant appercepcióról kifejtett
elképzelése. Kant szerint minden képzet, jelenség és érzetadat alárendelődik annak a
feltételnek, hogy ezeknek az enyémeknek kell lenniük. 180 Valamennyiüknek egy énhez kell
tartozniuk, amely (ezen adottságok bármely változásával szemben) tudatában van, illetve
tudatára ébredhet önazonosságának; következésképp a jelenségek és adottságok változásai
semmilyen módon nem érinthetik identitását. Az ebben az értelemben identikus ént nevezi
Kant „transzcendentális appercepciónak”; megkülönböztetve az „empirikus
appercepciótól”. 181 Annak tehát, hogy az én funkciói révén képes legyen a szóban forgó
képzeteket szintetizálni, elengedhetetlen előfeltétele az énhez való tartozás. E feltétel
azonban, mely szerint minden képzet egy identikus énhez tartozik, még nem merül ki teljes
egészében abban, hogy alkalmasint valamennyiüket reflexív módon tudatosítom. 182
Ha
kizárólag erről lenne szó, akkor Kant szerint még nem írnánk körül kielégítően és elégségesen
az én azonosságát, hiszen így az én akár feloldódhatna változó-váltakozó képzeteiben, tehát
„olyan sokszínű és változatos énem volna, amilyen sokfélék a képzetek, melyeknek tudatában
vagyok”. 183 Ami végül is felmutatja számomra énem összes változó képzetemmel szembeni
állandó azonosságát, az „oly módon jön létre, hogy az egyik képzetet egyesítem a másikkal,
és tudatában vagyok a szintézisüknek”. Ezek szerint a képzetek énhez való tartozása
előfeltételezi azok szintézisét, illetve szintetizálását az én kategóriái által: „csak azért
nevezhetem valamennyi képzetemet az én képzeteimnek, mert sokféleségüket egyazon
179 Uo. 96. o.
180 Lásd Kant [2004]. 680. sk. (A 117, A 122)
181 Uo. 674. o. (A 107) „[A tiszta appercepció] állandó és maradandó énje adja képzeteink korrelátumát,
amennyiben egyáltalán lehetséges, hogy ezek tudatosuljanak bennünk, és minden tudat ugyanígy hozzátartozik
egy mindent átfogó tiszta appercepcióhoz.” Uo. 684. o. (A 123) „…minden (empirikus) tudatnak egyetlen
tudatban (az eredeti appercepcióban) való egysége szükségszerű feltétele minden lehetséges észleletnek.” Uo.
Lásd még: „Minden szemlélet semmi a számunkra, és legkevésbé sem érdekel minket, ha nem tudjuk befogadni
a tudatba […] A priori módon tudatában vagyunk önmagunk egyetemes azonosságának minden olyan képzet
vonatkozásában, mely valaha is megismerésünkhöz tartozhat, mint ami minden képzet lehetséges voltának
szükségszerű feltétele…” Uo. 680. o. (A 116) Továbbá „a szemléletbe foglalt sokféleség szükségszerű
viszonyban van a »gondolom« képzettel ugyanabban a szubjektumban, amelyben e sokféleség megjelenik […]
Az egy bizonyos szemléletben adott sokféle képzet nem lenne mind az én képzetem, ha nem tartoznának mind
egyazon öntudathoz, tehát… meg kell felelniük annak a feltételnek, mely nélkül nem létezhetnének együtt,
egyazon általános öntudatban, mivel ellenkező esetben nem lehetnének egyetemlegesen az én képzeteim.” Uo.
144. o. (B 132)
182 Vö. uo. 145. sk. (B 133)
183 Uo. 146. o. (B 134)
51