dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

A korai tudománytan alaptételei
Fichte eszmélődésében Reinhold logikai vizsgálódásai is igen fontos szerepet játszottak. A
Meditációk az elementáris filozófiáról (Eignen Meditationen über Elementar-Philosophie)
címen megjelentetett, hagyatékban talált jegyzetekből jól látható, hogy Fichte igen alaposan
foglalkozott a logika kérdéskörével. A logika az emberi elme sokszínű tevékenységeinek
egyike. De vajon a logika lenne az, ahol tudásunk végső bizonyosságára lelhetünk Leibniz
erre a kérdésre igennel felelt, amikor az ellentmondás tételét tette meg legvégső alaptételnek.
Már Reinhold is megfogalmazta, hogy a logikai valóság és a reális létezés fogalmait nem
szabad felcserélni, következésképp az ellentmondás tétele legfeljebb a logikai igazságok
alaptétele lehet. Fichte szerint a logika tételei csak a tudományok formáját tartalmazzák, és
mivel a tudománytanban forma és tartalom elválaszthatatlan egységet képez, nem
tartozhatnak a tudománytanhoz sem. Persze ha nem lenne semmilyen kapcsolatuk egymással,
akkor eleve ellentmondásba kerülnénk, hiszen elménkben mégiscsak feltételeznünk kellene
egy „másik rendszert” is, amelynek a tudománytantól eltérő alaptétellel kellene rendelkeznie.
A kapcsolatot épp a tudat két, egymástól elválaszthatatlan szabad cselekedete teremti meg,
amely egyúttal a logikai gondolkodás forrása is: egyrészt a tartalomtól való elvonatkoztatás,
vagyis az absztrakció, másrészt az erre irányuló reflexió, amely az így nyert tiszta formát újra
tartalommá teszi. A tudataktusok, elménk e tiszta, a priori tevékenységei a tudománytanban
nyernek megalapozást; vagyis a logika a tudománytantól kapja érvényességét. 172
Kant a tiszta értelmi fogalmak transzcendentális dedukcióját tárgyaló fejtegetéseiben
mutatis mutandis ugyancsak erre az eredményre jutott. A logikusok azt állítják, hogy „az
ítélet két fogalom közötti viszony képzete”. Kant szerint a definíció legnagyobb hiányossága
épp abban rejlik, hogy nem tisztázza, „miben is áll a mondott viszony” Ha ugyanis a logikára
úgy tekintünk, mint az ítéleteinket alkotó fogalmaknak vagy a már meglévő ítéleteink egymás
között fennálló viszonyának szabályrendszerére, akkor tisztázni kell, mi hozza létre
fogalmaink és ítéleteink sokasága között a szükségszerű kapcsolatot, mi formálja ezeket
egységes tapasztalattá Kant válasza Fichte figyelmét sem kerülte el: fogalmaink és ítéleteink
172 Fichte [1962a]. 196. skk. o. Magyarul: Fichte [1988]. 215. skk. o. Lásd még Fichte [2004]. 328. skk. o.
48