dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

Fichte korai tudománytana a kanti kritikai filozófia következetes továbbgondolásának
tekinthető: a tudománytan osztozik a transzcendentálfilozófia azon törekvésében, hogy a
filozófiát mindenki számára érvényes és megbízható elvekre kell felépíteni. Felmerülhet a
kérdés, miért beszélünk egyáltalán Fichte „tudománytanairól” és miért nem inkább csak a
„tudománytanáról” Hiszen nála a tudománytanban megfogalmazódó program egyre újabb és
újabb formulát követelt, jóllehet a kritikai filozófiával összecsengő alapprogram mindvégig
ugyanaz maradt: „Mindannyian egyetértünk abban, hogy a filozófia egy tudomány – vagy
legalábbis annak kéne lennie –, mint ahogy ezzel a legradikálisabb szkeptikus kritikák is
egyetértettek, adódik a feladat: a tudományosság kritériumait kell közelebbről szemügyre
vennünk.” 166
Kanttal ellentétben Fichte egy olyan (elsősorban Leibniz által képviselt)
racionalista tudományfelfogáshoz tér vissza, mely szerint a tudomány alsóbb tételeinek
logikailag levezethetőknek kell lenniük a magasabb tételekből. A legmagasabb tétel mint
alapigazság már nem definiálható más tételekből, nem szorul bizonyításra, mivel alaptétel a
szó legvégső értelmében. 167
A tudomány lényege így nemcsak tartalmi, hanem legalább
annyira formai kérdés is. Egy szigorúan szisztematikus tudomány garanciája az, hogy
alaptételből indul ki, az alaptételből származik az a kohéziós erő, amely minden egyéb tételt
áthat és összetart. A tudománynak egynek és egésznek kell lennie. A szisztematikus forma,
amely az alaptételből kiinduló levezetési szabályokban ölt testet, logikailag garantálja a
tudományok szilárdságát. Azt kell tehát bizonyítani, hogy az emberi tudásban csak egyetlen
rendszer található; párhuzamos rendszerekre nincs lehetőség. Ha a tudás e rendszerszerűségét
elfogadjuk, akkor el kell fogadnunk az egyetlen, végső alaptételből való levezetés
jogosultságát is. Ha képesek vagyunk felmutatni egy olyan tételt, amely az emberi tudás
legfelső alaptétele, akkor egyúttal bizonyítjuk az emberi tudás rendszerszerűségét is. A kérdés
ezután az, melyik tételt tehetjük meg minden evidenciát garantáló alaptételnek, avagy a
tudomány origójának. Más szóval, a tudomány formai kritériumain túl, amelyek a végső
tételből való levezetést biztosítják, mi az a belső tartalom, amely az alaptételt minderre a
feladatra alkalmassá teszi A tudományban ugyanis − mint azt Fichte állítja − számtalan olyan
tételt találunk, amely igaz és bizonyos, de csak egyetlenegyet, amelyből maga a bizonyosság
166 Fichte [1962a]. 166. skk. o. Magyarul: Fichte [1988b]. 188. skk. o. Lásd még Fichte [2004]. 323. skk. o.
167 Leibniz [1986]. 22. o., 27. o. 171. o. és 313. sk. o.
45