dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

szerint, hanem épp valami olyasmit mondott, amely látszólag ellentmond azoknak.” 155 Fichte
meggyőződése szerint „egyetlen emberi elme sem nyomulhat előrébb annál a határnál, amely
előtt Kant megállt”. 156
Ugyanakkor Kant filozófiája még további munkát igényel: „Kant
kidolgozta a helyes filozófiát, de csak az eredmények és nem az alapok tekintetében. Ő az
egyetlen gondolkodó, akit egyre jobban csodálok; azt hiszem, géniusza van, amely
kinyilvánítja számára az igazságot, anélkül, hogy ennek alapjait is megmutatná neki.” 157
Vagyis miután Kant kidolgozta az összes lehetséges eredményt, még mindig hátramaradt egy
igen fontos feladat: a kanti rendszerfilozófia megszilárdítása, alapjainak pontos rögzítésével.
Fichte zürichi előadásainak hátterében már készen áll az a koncepció, amely képes
ezeket az igényeket beteljesíteni. „Örüljön velem az aratásnak: felfedeztem egy új
fundamentumot, amelyből kiindulva az egész filozófiát könnyedén ki lehet fejteni” − írja
Fichte 1793 decemberében Heinrich Stephaninak. 158
Ez a zürichi tudománytan csak
töredékesen áll rendelkezésünkre, a fennmaradt öt előadás azonban egyértelművé teszi az új
koncepció legfőbb jellegzetességeit. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy Fichte
előadásaiban már megalkotta a tudománytan szókincsét: a „tudománytan” programját, az „én
vagyok”-tételt mint a „tudománytan” legfelső „alaptételét” és a „tételezés” fogalmát. Fichte
fennmaradt előadásainak fő, programszerű tézisei a következőképpen rekonstruálhatók.
(1) Fichte (Reinhold legfontosabb örökségeként) rögzíti, hogy a filozófiának mint
tudománynak egy közvetlenül bizonyos, legfelső alaptételre kell épülnie. „A különböző
tételek egyetlen tételbe való összefűzését és összekötését a tudomány lényegének tartották.
Néhányan már kísérletet tettek az erre vonatkozó előadás hogyanjának meghatározására, de a
mije még meghatározatlan maradt. A forma csak eszköz lehet és nem cél.” 159 Az első óra vége
felé Lavater az alábbiakat jegyezte fel: „A filozófiának az önmagában való tudománynak kell
lennie, vagyis a tudomány tudományának – avagy tudománytannak.” 160
Mindez azt
bizonyítja, hogy a „tudománytan” terminusa már jóval hamarabb létezett, mint ahogy azt
legkorábbi írásos említéséből gondolhatnánk. Fennmaradt adataink alapján ugyanis Fichte
155 Weiss [2004a]. 48. o.
156 Fichte [1988]. 186. o.
157 Buhr [1986]. 94. o.
158 Uo.
159 Fichte [1996]. 55. o. / Fichte [2004]. 324. o.
160 Uo. 69. o. / 326. o.
43