dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

szerint ugyanis „valódi” ismereteink két komponensből állnak: egyrészt a külső, érzéki
sokféleségből, amelyek szemléleteink anyagát alkotják, másrészt azokból a „megismerő
erőkből”, amelyek segítségével szintézisek révén megformáljuk tapasztalatainkat. 108 Ezzel
szemben a „metafizikai tapasztalattal” épp az a probléma, hogy nem rendelhető hozzá
empirikus szemlélet, ily módon benne a szemléletek anyagát is az értelem alkotja meg. 109 Az
embernek Kant szerint természetes hajlama, hogy metafizikákat hoz létre. Vagyis, a
fentiekből nem az következik, hogy az emberi gondolkodást teljesen meg kellene tisztítani a
metafizikától, hanem annak szigorú felülvizsgálatáról van szó, hogy miként illeszkedik az
emberi ész e sajátos tevékenysége a további értelmi működéshez: a konstitutív (meghatározó
ítéletek mentén megvalósuló) értelemhasználat mellett az ész „metafizikai ideái” egy sajátos
(reflexiós ítéletek által visszacsatolt) reguláció révén hatnak vissza a tapasztalatra. 110
A határt tehát a konstitúció és a reguláció fogalmai jelölik ki, amelynek igen fontos
következményei vannak a morál és vallás viszonyára nézve: a morál konstitutív elvei nem a
vallásban keresendők, ez utóbbira csak regulatív szerep hárulhat. A kanti gondolatmenetből
szigorúan következik, hogy a vallás, a transzcendentális dialektika „tárgyaként”, elveszíti
konstitutív szerepét az erkölcsi elvek megalapozását illetően. Mindez kétféle értelmezésre
adhat okot: egyrészt a vallás szerepének korlátozását jelentheti, ahogy ez a felfogás a kortárs
teológusok mérhetetlen ellenállásából egyértelműsíthető. Másrészt a morálfilozófia szerves
következményeként kibontakozó posztulátumtan keretein belül tárgyalt istenfogalom és a
vallás kérdése éppen hogy az egymásnak ellentmondó diskurzusok koherenssé tételét, azaz
valójában a hit fogalmának pontosabb tisztázását teszi lehetővé. 111
Reinhold és Fichte s
általában a felvilágosodás koncepciója számára ez jelentette e gondolatok igazi vonzerejét.
Fichte könyve, amennyiben Kant gondolatait következetesen végiggondoljuk, és a
„kinyilatkoztatás”, vagyis a kinyilatkoztatott vallás felülvizsgálatára szorítjuk, e következtetés
eredményeként értelmezhető. Alapkérdése tehát így összegezhető: vajon dedukálható-e a
108 Uo. 135. o. (B 118)
109 „A metafizik[a], az ész […] teljesen elkülönült, spekulatív ismeretfajtáj[a], mely teljes egészében a tapasztalat
tanításai fölé emelkedik, mi több puszta fogalmak által jut ismeretekhez, melynek területén tehát az ész önnön
tanítványa lesz...” Uo. 31. o. (B XIV)
110 A meghatározó és reflektáló ítélőerő kanti meghatározásához lásd Kant [1996]. 31. skk. o. „Magától
értetődik, hogy ez az elv nem meghatározó, hanem a reflektáló ítélőerő számára szolgál, hogy regulatív elv, nem
pedig konstitutív…” Uo. 314. o.
111 Vö. Kant, [1998]. 129. skk. o. és 147. skk. o. Lásd még Kant, [1996]. 388. skk. o.
32