dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

évén létezhet, amelyről nem lehetséges további magyarázat, a másik ellenben a képzet szó
magyarázata által kifejezhető. Az egyik a tudat felfoghatatlanságától, a másik ismert
valóságától függ, az elsőt a tudat-tétel feltételezi, a másik a tudattételét feltételezi.” 90 A tétel
(Satz) kifejezés tehát olyan gondolat Reinholdnál, amelyben a képzetalkotás analízisének
mozzanatait reflektáljuk. Ezt elgondolva, a tudatban zajló és a tudatról szóló legelemibb
tapasztalathoz juthatunk. Reinhold itt olyan referenciális viszonyt igyekszik felmutatni, amit
Kant „én gondolom” kijelentéséhez hasonlíthatnánk, ahol ez a kijelentés utal a végső
tudategységre. 91
Reinholdnál a képzet fogalma és mozzanatainak reflexiója mutat rá a
képzetalkotó tudatra, és kettejük reciprocitására. A referenciális viszony analízisében ugyanis
csak addig hatolhatunk, ameddig az egyes mozzanatok maguk is képzetformát öltenek. A
végső tevékenységről, amelyen e képzetek alapulnak, már nem lehet reflexiónk. Azt
mondhatnánk, hogy a reflexió lehetősége Reinholdnál a képzet fogalmáig terjed.
Felmerülhet a kérdés, vajon e referenciális viszonyon belül miért nem veti fel újra
Reinhold a fundamentalitás problémáját Hisz ha a tudat tétele segítségével nyerjük a
szubjektum, az objektum és a képzet fogalmait, és a „megkülönböztetés”, az „egymásra
vonatkozás” tudataktusait is csak általa vagyunk képesek megvalósítani, 92 és mindez a tudat
fundamentumán áll, akkor a tétel felállításának, megfogalmazásának aktusa egy olyan
primerebb „tudategységre” utal, amely mindezt lehetővé teszi. Ez a tudategység azonban
nemcsak a képzetalkotás képességének tudatát jelenti, vagyis a fenti értelemben nemcsak
képzetszerű tudatot, hanem minden tudatnak, minden az elmében zajló tevékenységnek
háttérhorizontját. E probléma differenciátlanságának – vagyis annak a hiányosságnak, hogy
Reinhold elmulasztja kielégítő elemzését a képzetalkotás képességének mint elmebeli
processzusnak – köszönhető, hogy Reinhold további fejtegetéseit, amelyek a tudat tételének
jótékony következményeit taglalják, 93 mindvégig kétértelműség hatja át.
90 Uo. 79. o.
91 Vö. „…az öntudatot más képzet nem kísérheti, miközben ő maga létrehozza az »én gondolom« képzetét,
amelynek képesnek kell lennie az összes többi képzetemmel együtt járni, és amely valamennyi képzet
kíséretében egy és ugyanaz marad, míg a vele társuló képzetek szükségképpen változnak.” Kant [2004]. 145.
skk. o.
92 Uo. 156. o.
93 Mint például „az önmaga által meghatározott tétel az egyetlen lehetséges bizonyosság; minden alaptétel
alaptétele, és nemcsak a metafizika, logika stb. legelső alaptétele, hanem az általában vett filozófiáé; nem létezik
olyan filozófiailag elgondolható alaptétel, amelyet közvetetten ne kéne alárendelnünk az elsőnek”. Uo. 160. o.
27