dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

kiindulópontok és a következmények határozott elkülönítését, a premisszáknak, a
meghatározások láncolatának, illetve az érvelések menetének explicitté tételét tekintette.
„Képtelenség lenne ugyanis azt várni a filozófiától, hogy komoly befolyást gyakoroljon a
pozitív teológiára, joggyakorlatra, államvezetésre, ízléstanra stb., egyszóval, hogy valamennyi
más tudományban jótékony forradalmat vigyen végbe azt megelőzően, hogy ő maga is
határozott formával bírna, mielőtt maga is tudomány lenne.” 61
A filozófiai tudás
fundamentumáról (Über das Fundament des philosphischen Wissens [1791]) című írásában
Reinhold kategorikusan leszögezi, hogy ezt a programot még Kant sem tudta véghezvinni,
jóllehet ez az első kritika alaptörekvéseihez tartozott. 62
„Valamennyi eddigi filozófiából,
beleértve a kanti filozófiát is, ha tudománynak tekintjük, nem csekélyebb dolog hiányzik,
mint a fundamentum. E meggyőződésem nem puszta vélekedés, hanem valódi, hosszasan és
több szempontból felülvizsgált tudás.” 63 Mivel Kantnál nem egyértelmű, hogy pontosan mi
tekinthető rendszere fundamentumának, Reinhold a transzcendentális filozófiát az alapok
pontos rögzítésével és kifejtésével kívánja kiegészíteni. Erre az újraalapozásra egy olyan
filozófiát tart alkalmasnak, amely gondolkodásunk legelemibb, mindenre kiható funkcióinak
kérdését úgy veti fel, hogy egyúttal valamennyi tudomány megalapozásának kérdését is szem
előtt tartja. A biztos fundamentum hiánya tehát mindaddig fennáll, „ameddig hiányzik az
elementáris filozófia, azaz (egy olyan filozófia, amely) minden egyes tudomány közös
princípiumainak tudománya”. 64 Reinhold szerint a transzcendentális filozófia tulajdonképpen
minden lényegi kérdést felvetett, amely az elementáris filozófia tartalmát érinti, de mivel nem
rendelkezik olyan lényegi maggal, amely garantálhatná a rendszerszerűséget, nem képes
megfelelni az elvárt tudományosságnak.
Reinhold logikai vizsgálódásai is új impulzusokkal gazdagítják a szisztematikusságot
és a kifejtés szigorúságát célzó törekvéseit. Ebben elsősorban Leibniz fejtegetései nyújtanak
számára ösztönző erőt. Leibniznél a fundamentum gondolatának és funkciójának olyan
61 Reinhold [1978]. XIII. o.
62 Lásd például Kant A tiszta ész kritikája második kiadásához írt előszavának bevezető gondolatait: Kant
[2004]. 27. o. (B VII)
63 Reinhold [1978]. 5. o. Vagy más helyütt: „A logikának, a metafizikának, a morálnak, a természetjognak, a
természetes teológiának, de még A tiszta ész kritikájának és valamennyi olyan empirikus filozófiai tudománynak,
amelyek előfeltételezik a tiszta filozófiát, hiányzik egy szilárd, mindenki számára elismert, általános érvényű
fundamentum…” Uo. XIII. o.
64 Uo.
21