dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

képességét tartalmazza. Reinhold itt még az ész e legszűkebb meghatározását véli annak a
kiindulópontnak, amellyel kapcsolatban mindenki egyetértésére számíthat. 53 „Valójában A
tiszta ész kritikája állította fel először a megismerőképesség fogalmát, és a
megismerőképesség e kifejtésben olyan formát nyert, amelynek lehetőségéről a filozófiai
világ ez idáig álmodni sem mert.” 54 Reinhold azonban a kritika alapos tanulmányozása során
úgy vélte, hogy a megismerés egy alapvetőbb fogalmon nyugszik, hiszen már eleve feltételezi
a képzet fogalmát. 55
Az emberi képzetalkotó-képesség új elmélete című könyvében e fenti elmozdulás
jegyében határolja le a filozófia feladatát: a filozófia nem törekedhet arra, hogy e kérdésekre
általánosan érvényes válaszokat adjon, amit azonban megtehet, hogy általános érvényű
alaptételeket állít fel. A kihívás tehát kizárólag abban van, hogy fel tud-e állítani a filozófia
ilyen általános érvényű alaptételeket. Reinhold populárfilozófiához fűződő viszonya, amit
korábban ambivalenciaként említettünk, ezen a ponton lényegi változást mutat: túllép az
általánosan érvényes és az általános érvényűség összehangolásának követelményén. Reinhold
tudatosan elhatárolódik egy olyan filozófiától, amelynek „nincs rendszere, amelyet felosztana;
nincsenek alaptételei, amelyeket valamilyen rendben kellene előadni, nem ismer semmiféle
egészet, amelyet valamilyen nézőpontból kellene összefoglalni”. 56
„A képzet az egyetlen, amelynek valóságosságában minden filozófus egyetért, ha
egyáltalán van valami, amiről a filozófia világában egyet lehet érteni. [...] De aki elismeri a
képzetet, annak a képzetalkotó-képességet is el kell ismernie, hiszen e nélkül nem lehetséges a
képzetet elgondolni.” 57 Reinhold a képzetalkotó-képesség három fogalmát különbözteti meg,
hasonlóan ahhoz, ahogy korábban az ész fogalmát elemezte. A képzetalkotó-képesség
legáltalánosabban a képzet valamennyi alkotóelemét – Reinhold kifejezésében „külső
feltételét” – felöleli, vagyis az (el)képzelő szubjektumot és a(z) (el)képzelt objektumokat. 58
Szűkebb értelemben a képzetalkotó-képesség a képzetnek a „belső feltételeit” tartalmazza: az
érzékiséget, az értelemet és az ész fogalmait. 59 A szó legszűkebb értelmében az önmagában
53 Uo. 207–209. o.
54 Reinhold [1963]. 47. o.
55 Uo. 63. o.
56 Uo. 139. o.
57 Uo. 190. o.
58 Uo. 217. o.
59 Uo. 218. o.
19