dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

fenyegető végtelensége fenomenalizálódik itt, a szubjektum megsemmisülésének és
„feltámadásának” lehetősége. 448
Ludwig Tieck 1792. május 10-én írja barátjának Heinrich Wilhelm Wackenrodernek:
„Longinosz szerint ahhoz, hogy valami nagyot alkossunk, nagy és fenséges lélekre van
szükségünk. Én továbbmegyek és kimondom: nagy szellem szükséges ahhoz is, hogy
felfogjuk a nagyot és a fenségest. Máskülönben mivel magyarázod, hogy a kellemes és a
megindító igencsak több emberre van hatással, mint a nagy és a fenséges Sok ember
egyáltalán nem érti a nagyot és a fenségest, sehol nem talál ilyesmit. Én könnyebben
hallgatok végig könnyezés nélkül egy üvegharmonikán előadott adaggiót, mint egy Reichardtféle
zsoltárt; a Hamlet és az Axur által inspirált szimfónia hallgatása közben mindig könny
szökik a szemembe; mindaz, ami nagy, engem lelkem mélyéig felkavar; sok más zene viszont
csak fülemnek tetszetős, de a lelkemet hidegen hagyja.” 449 Wackenroder és Tieck közösen
kimunkált művészetelméletükben nem a költészetet vették alapul, ahogy ezt a Schlegel
fivérek tették, hanem a festészetet és a zenét tekintették mintaképnek. Olyan két művészi
kifejezésformát részesítettek előnyben, amelyek már eleve megszabadultak a nyelvi-fogalmi
kifejezés nehézségeitől. E megközelítésmód eredetileg Wackenrodertől származik. Nála a
művészi közvetítőerő nem a szavakon keresztül áramlik, hanem a festmények
szemléletiségében vagy a zenei hangok fenségessége kiváltotta érzelmekben tudatosul.
Wackenroder az egyik legábrándosabb figurája volt a német koraromantikának.
Szűkebb berlini környezetében keveset tudott a transzcendentálfilozófia alakjában fellépő
szisztematikus filozófiáról. Naiv, szentimentális, túlfűtött elbeszélésmódjával és rajongó,
vallásos elemek használatával a racionalizmussal szemben teljesen más alternatívát képviselt.
Bemutatta, hogy az ész nyelve csak egyike azon lehetséges formáknak, amelyekben a
valóságunkhoz viszonyulunk. Hiszen az ész csak rendszerben képes a létezésre, ezért arra
kényszeríti egész lényünket, beleértve érzelmeinket is, hogy alárendelődjenek előírásainak és
szabályainak. Annak azonban, aki valamely rendszerben hisz, a feltétlen, tiszta szeretet elvész
a szívéből. 450
Csatlakozott tehát a felvilágosodás észkultuszának tagadásához; akik
448 Richir [1995a]. 78. skk. o.
449 Idézi Dahlhaus [2004]. 65. o.
450 Wackenroder–Tieck [2001]. 49. o.
123