dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

A kora romantika gondolkodói, maguk a Schlegelek is igen ellentmondásosan
viszonyultak a kanti transzcendentális filozófiához. Vitathatatlan azonban, hogy többségük e
filozófia gondolati bázisán állt, még akkor is, ha a megszülető romantikával összefüggésben
inkább e filozófia különféle transzformációiról beszélhetünk. „Akik hivatásukká tették Kant
magyarázatát: vagy olyanok, akik szervi fogyatékosság következtében maguk nem bírtak
tudomást szerezni azokról a tárgyakról, amelyekről Kant írt, vagy olyanok, akikkel az az apró
balszerencse esett meg csupán, hogy önmagukon kívül senkit sem értenek, vagy olyanok, akik
még ziláltabban fejezik ki magukat, mint ő” 433 – hogy csak egyet említsünk az ifjabb Schlegel
azon megjegyzéseiből, amelyekben maró gúnnyal igyekezett leszámolni a kanti filozófiával és
követőivel. August Wilhelmnek talán differenciáltabb a viszonya Kanthoz. Az ítélőerő
kritikájának meghatározása, mely szerint „valamennyi művészet közt a legmagasabb rang a
költészetet illeti meg…” 434 nem kerülhette el Schlegel rokonszenvét, bár a Kant: Az esztétikai
ítélőerő kritikája című művéről írt tanulmányában, az említett meghatározással
összefüggésben tárgyalt esztétikai eszmék kanti leírását, amely talán a legmélyebben érinti a
poézis lényegét, leértékeli. 435
Szürakuszai uralkodója arról faggatta Szimónidészt a költőt, mi az istenség Hosszas
halogatás után végül azt felelte, a dolog számára annál homályosabbnak tűnik, minél
hosszabban töpreng rajta. „Hajlanék arra [– írja August Wilhelm –], hogy a poézisre
vonatkozó kérdésre hasonló választ adjak, és közben abban bízom, mint egykor maga
Szimonidész is, hogy mondtam is valamit.” 436
Schleiermacher a vallás lényegéről írt
fejtegetését ugyancsak ezzel a felütéssel kezdi, és Schlegelhez hasonlatosan a következőket
írja: „A […] kérdést, hogy mi a vallás, én is szívesen kezdeném hasonló tétovázással.” 437
Rejtélyesnek tűnő feleletével a költő ugyanis arra célozhatott – folytatja Schlegel, hogy az
„istenség” egy korlátlan fogalom, azaz egy eszme. Ebből a korlátlanságból fakad tehát
Szimonidész bizonytalansága.
Kant szigorú különbséget tett az ész transzcendentális eszméi és az értelem
transzcendentális kategóriái között. A kategóriák a szemléletekre irányulnak, feladatuk, hogy
433 Schlegel [1980]. 268. o. 41. fr.
434 Kant [2003]. 243. o.
435 Schlegel [1980]. 573. skk. o.
436 A. W. Schlegel [1994]. 95. o.
437 Schleiermacher [2000]. 25. o.
119