dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

tehát mondani valamit, amit nem lehet elmondani, és reméljük, eközben hozzá tudunk járulni
annak a szókratészi kérdésnek a megválaszolásához is, hogy „mi a romantika”.
Friedrich Schlegel esztétikája a „töredékben” látja újrateremthetőnek a véges és a
végtelen egységét. A töredék művészi módon az egészet tükrözi, de az abszolútum
vonatkozásában mindig csak rész marad. Ennek kifejezője az elmeél mint poétikai eszköz,
amely önnön véges töredékességében pozitívan villantja fel az abszolútum egységét, vagyis
az elmeél a végtelenség egyesítése az egyedi töredékességében. E „töredékes zsenialitás”,
amely az elmeélen keresztül megnyilvánul, egy töredékes tudat vagy disszeminált én formája.
A töredékesség ugyanis az önmaga túllépése során beálló uralhatatlan, kaotikus,
aszisztematikus állapotnak a következménye. 425
Ennek ellenére a romantikus művésznek
mégis rendszerben kell léteznie, noha csak ex negativo, hiszen a töredékek nem lennének
érthetők, ha nem egy rendszer keretein belül interferálnának. 426 A művész önmagát csak
annyiban képes megteremteni, amennyiben előzőleg képes önmaga megsemmisítésére is. E
negatív dialektika, amely az önteremtésben és az önmegsemmisítésben nyilvánul meg, az
irónia végleteket felmutató ereje által megy végbe. „Az irónia által »helyezi túl magát az
ember önmagán«”, 427 miközben a végletek egyidejű megpillantásával, a teljes megsemmisülés
állapotában, mintegy felsejlik a végtelenség.
A végletek egyesítése és ironikus felmutatása a művészet területén megy végbe, ahol a
művészi szép legmagasabb rendű kifejezési formája a poézis. „Hogy az alexandriai és a római
költők annyira kedvelték a nehézkes és költőietlen témákat, ennek alapja mégiscsak az a nagy
gondolat, hogy mindent poétizálni kell: s ez semmiképpen sem a művészek szándéka, de a
művek történeti tendenciája. És amikor a kései ókor költői eklektikusai a műfajokat
összevegyítik, akkor az a követelés jut érvényre, hogy csak Egyetlen Poézisnak kell lennie,
amiképpen csak Egyetlen Filozófiának.” 428
Schlegel célja filozófia és poézis szoros
kapcsolatának létrehozása. Az egyetlen poézis eszméje feltételezi az egyetlen filozófiáét,
ahogy az igaz költőé az igaz filozófusét. „Mert a filozófiában a tudományhoz csak a
művészeten át vezet az út, amiképpen a költő éppen fordítva, csak a tudomány által válik
425 Frank [1988]. 99. skk. o.
426 Uo. 104. o.
427 Uo. 107. o.
428 Schlegel [1980]. 309. sk. o. 239. fr.
117