dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

Programszerű megfogalmazását találjuk e gondolatoknak a Schelling–Hölderlin–
Hegel szellemi konstellációnak tulajdonított Rendszerprogramban is. 415
„Legvégül az az
eszme, mely mindeneket egyesít, a szépség eszméje, a magasabb rendű platonikus értelemben
véve a szót. Meggyőződésem, hogy a minden eszmét átfogó ész legmagasabb rendű aktusa
esztétikai aktus, és hogy igazság és jóság csakis a szépségben kapcsolódik össze testvéri
módon. – A filozófusnak ugyanannyi esztétikai erővel kell rendelkeznie, mint a költőnek. […]
A szellem filozófiája esztétikai filozófia. […] Legelőbb egy olyan eszméről beszélek itt,
amely tudtommal senki emberfiának nem ötlött még eszébe – új mitológiára van szükségünk,
de ennek a mitológiának az eszmék szolgálatában kell állnia, az ész mitológiájának kell
lennie.” 416
Novalis a reflexió általi önmegalapozás elvi sikertelenségből már 1795 végén
esztétikai következtetéseket vont le. A filozófiával szemben szerinte csak a poézis képes
átlépni az abszolútum tudatban áthidalhatatlan távolságán. Ugyanakkor erre a következtetésre
tisztán filozófiai eszközökkel juthatunk: az a tézis ugyanis, mely szerint az abszolútum a
reflexió számára elérhetetlen, egyáltalán nem tekinthető poétikus gondolatnak, hanem
„kiterjedt és kőkemény filozófiai spekulációk eredménye”. 417
A „reflektált nem-tudás”
ugyanis tud önmagáról. A filozófiának ezzel kell megelégednie. A tézisből levonható
következmények azonban kitárják a poézis előtt a kapukat. A poétikus műalkotás
kimeríthetetlen értelemteljessége felmutathatja azt, ami definitív módon nem oldható fel a
tudásban. Így válik az „ábrázolhatatlan ábrázolásának” egyetlen lehetőségévé. Az univerzum
öntudata tehát nem az énben, hanem a műalkotásban érhető tetten. A művészet a belső állapot
ábrázolása, amelyet egyébként nem lehet ábrázolni. 418
Henrich Wilhelm Wackenroder röviddel 1794-ben Berlinbe való visszatérését
követően kezdett el dolgozni az Egy művészetkedvelő szerzetes szívének túlcsordulásai
(Herzensergiessungen eines kunstliebenden Klosterbruders) 419 című rövid könyvecskéjének
kéziratain. A műben kibontakozó szentimentális reflexiókon alapuló művészetvallás a
végtelenre irányuló romantikus esztétikai reflexiók közvetlen előzményének tekinthető.
415 Zoltai [1985]. 812. o.
416 Uo. A Rendszerprogram sajátos elemzését nyújtja Weiss [2000]. 147–169. o.
417 Frank [1989]. 248. o.
418 Uo. skk. o.
419 Wackenroder–Tieck [2001].
114