dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

ekonstruálhatjuk. 410
A szépség eszméje ugyanis olyan többletet rejt magában, amely
filozófiailag nem ragadható meg. Ennek oka, hogy a szépség, mint a platóni értelemben vett
legfelsőbb eszme, maga az abszolútum; és ezért csak művészileg ábrázolható. Ezért a lét és a
szépség azonosságát Hölderlin már csak Hyperion című regényében „elemzi” tovább.
„Törekvésünk (tudatos vagy öntudatlan) célja: a személyes én és a világ örök
ellentmondásának feloldása, a békesség ész fölött álló békéjének visszahódítása, a
természettel való egyesülésünk egy végtelen egységben.” 411
Hölderlin az eredeti egység
elvesztését „ősveszteség”-ként mutatja be, amely felborította ember és világ harmóniáját. A
cél, Schellinggel összhangban, az elvesztett egység helyreállítása. A „szent egység” azonos az
Ítélet és létben exponált lét-fogalommal, a szétbomlott egység pedig a szintézis legmagasabb
szintjével állítható párhuzamba: „A szent egység, lét − a szó igazi értelmében − veszendőbe
ment. El kellett veszítenünk, ha újra el akarjuk érni. Elszakítjuk magunkat a világ békés hen
kai panjától, hogy a saját erőnkből újra helyreállítsuk. Az ember levált a természetről, ami
egykor egy volt, az most szemben áll egymással: az uraság és a szolgaság váltakozó
viszonyában. Gyakran úgy érezzük, mintha a világ lenne minden, és mi semmik, és gyakran
mintha mi lennénk minden és a világ semmi.” 412 Az abszolútum olyan céleszme, amelynek
helyreállítása már csak a művészetben lehetséges. A lét szépségként tér vissza. A természet és
szellem a reális (végtelenbe tartó) és ideális (végesbe tartó) abszolút egységéből jön létre. Az
abszolút egység identitás és differencia eredendő szétválaszthatatlanságát foglalja magában.
Hyperionnál e kettősséget a szerelem testesíti meg. A szerelmes ugyanis egész létének
centrumát önmagán kívül tudja, és saját énjén túllépve a másik felé tart egy végtelen
közeledésben, amely visszafelé véges törekvésként realizálódik. A szerelem csak a végtelent
és a végest egyesítő kettős törekvésben teljesedhet be. 413 Hölderlin eszménye szerint ezt az
őseredeti egységet sugározza a lét szépsége a szerelmet megelevenítő költészetben: „A lét
szépségként létezik; vár ránk − hogy Hyperionnal szóljunk − egy új birodalom, amelyben a
szépség a királynő.” 414
410 Weiss [2000]. 149. skk. o.
411 Hölderlin [1992a]. 5. o.
412 Uo.
413 Frank [1997]. 739. skk. o. és 746. skk. o. Vö. Frank [1993]. 456–463. o.
414 Hölderlin [1992a]. 5. o.
113