dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

esetben tehát a kopula szintézist teremt egy szubjektum-predikátum szerkezetű viszonyban.
Kant az ilyen típusú relációkat nevezte ítéleteknek. Jacobi számára nyilvánvalónak tűnik,
hogy a kopulatív létnek az egzisztenciális léten kell alapulnia, mivel a „van” kötőszó
predikatív ítéletekben megnyilvánuló szintetizáló ereje a lét oszthatatlan identitásából ered. 16
Jacobi másik releváns gondolata szerint végtelen regresszióhoz jutunk akkor, ha a
tudást platóni értelemben „megalapozott vélekedésként” határozzuk meg. Tudásunk tényeket
fejez ki, amelyek aztán ítéletekben nyernek megfogalmazást. Ha valami tény, tehát tudásunk
tárgya, akkor meg kell tudnunk indokolni, hogy min alapul a tényszerűsége. Ekkor azonban
egy másik tételhez folyamodunk, amelynek érvényességét újabb tétellel kell megindokolnunk,
és így tovább a végtelenségig. Ha tehát minden vélekedésünk egy másik vélekedésre szorul,
akkor sohasem juthatunk megbízható tudás birtokába. Ezért léteznie kell egy olyan tételnek,
ami feltétlenül létezik, vagyis érvényét nem egy másik tétel által alátámasztott feltételből
nyeri. „Ez vezet el bennünket a közvetlen bizonyosság fogalmához, amely nemcsak hogy nem
tart igényt okokra, hanem éppenséggel ki is zár minden okot.” 17
Vagyis a feltételes
tapasztalata csak a feltétlen tapasztalatán belül lehet adva. A feltétlen tétel által kifejeződő
„tudást” Jacobi „érzésnek” vagy „hitnek” nevezi. 18
Fontos vitapont volt az a kérdés is, hogy a kanti elmélet konzisztensnek tekinthető-e,
amennyiben Kant kritikátlanul kezeli a szubjektivitással kapcsolatos kijelentéseit, ami szerinte
megismerésünkben a szükségszerűség forrása. A tiszta ész kritikájában „Az alaptételek
analitikája” című szakasz harmadik fejezetének címe a következő: „Min alapul a tárgyak
összességének felosztása a phaenomena és noumena osztályaira.” 19 Ebben Kant azt állítja,
hogy valamennyi tárgynak vagy fenomenonnak (a lehetséges tapasztalat érzéki tárgyának),
vagy pedig noumenonnak (minden érzékiségtől független entitásnak) kell lennie. Azaz a kettő
közül valamelyikbe bele kell tartoznia az elmének is, amelyben a már meglévő a priori
formáknak benne kell lenniük. Ha tehát az elmét fenoménnek tartjuk, akkor a kanti teóriát az
empirikus pszichológia talajára redukáljuk; ekkor azonban az a priori szükségszerűségre
vonatkozó valamennyi igényünk egyszeriben szertefoszlik. Ha ezzel szemben az elmét
16 Frank [1998]. 41. skk. o.
17 Jacobi Spinoza-könyvecskéjéből idézi Frank [1998]. 109. o. 8. j.
18 Uo. 41. skk. o.
19 Kant [2004]. 258. skk. o. (B 294)
11