dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

különbségét tekintjük, láthatóvá válik, hogy a tételezés aktusa is magában foglal egy viszonyt,
mégpedig a létrehozás és a létrehozott viszonyát. A reflexióban szereplő tagok tartalmilag
hasonlóak, a tételezés esetétől mégis különböznek. Mivel a reflexióban az én-szubjektum
azonos az én-objektummal, a tudás vonatkozásában ezeknek nem szükségeses eltérő
jelentőséget tulajdonítanunk. Ugyanakkor ez az elmélet nem teszi beláthatóvá, hogy miként
jöhet létre a vonatkozás, hanem már mindkettőben előfeltételezi azt. A tételezés esetében
egészen más a helyzet. A létrehozást itt a tevékenység valós aktusának, a létrehozottat pedig a
róla alkotott tudásnak tekintjük; miközben a kettő egyidejű fennállását feltételezzük. A
tevékenység ugyanis nem létezhet anélkül, hogy egyúttal ne hozná létre önnön produktumát.
Magától értetődő azonban, hogy produktumától mégis különböznie kell. Kizárólag ez a
produktum ismert, miközben a tevékenység csak e tudás alapjaként gondolható el. Amikor az
alap a tudásban megragadottá válik, a tevékenység tételezett lesz számára. 386
Ebben a megoldásban a fő problémát épp az én ön-tételezésként felfogott struktúrája
okozza. Az 1794-es tudománytan elképzelése szerint a szubjektum ott találja meg énjét, ahol
egy tevékenységnek az impulzusa önmagába visszatér. Az öntudatról való tudás azonban
ismét csak reflexióként írható le, a megfordított aktus tulajdon aktualitásában való
megjelenéseként. Mivel azonban az én saját tevékenységéhez nem társít tudást, hanem annak
először a produktumából kell keletkeznie, egyáltalán nem tisztázott, miképp szerezhetne
világos ismeretet önmagáról. A fenti elképzelés tehát ismét a reflexió-elmélet
körkörösségének csapdájába esik. Fichte minden bizonnyal ezt a hibát próbálja orvosolni,
amikor tudománytanának alaptételét egy újabb módszer keretein belül értelmezi.
Fichte filozófiája a reflexión alapul, mégpedig annak legtisztább formáján, az önreflexión. De
a szubjektum tiszta bensőségességében az abszolút forráspont, amely tevékenységként vagy a
szubjektum objektivációjaként ad hírt magáról, nem érhető el, túl van a reflexión. Fichte
alapvető intenciója volt, hogy egy abszolút érvényű alaptételre építse fel valamennyi
lehetséges tudást, amelynek önmagát kell megalapoznia, és amelyből dedukálható minden
bizonyosság. Úgy tűnik azonban, hogy ezt az önevidenciát, amelyet az önreflexiónak kellett
volna megteremtenie, nem sikerül felmutatnia: ha az origó túl van a reflexión, ezzel a
386 Henrich [1967]. 19. o.
108