dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

hogy a dolog csak a képzelőerővel és egyáltalán nem az ésszel ragadható meg. Ugyanakkor ez
garantálja filozófiám helyességét. Minden, ami megérthető, feltételez egy magasabb szférát,
amiben megértjük, és éppen ezért nem lehet a legfelső, mert megérthető.” 381
Az 1794-es tudománytan legfontosabb tétele a következőképpen összegezhető: „Az én
teljességgel önmagát tételezi.” (Das Ich setzt schlechthin sich selbst.) 382
Fichte önmagát
tételező énről szóló gondolata a reflexió-modell első alternatívájának tekinthető. Ez a
reflexió-elmélet tehát az én-szubjektumból indul ki, vagyis szükségszerűen előfeltételezi
annak létezését. Ebből következik, hogy amikor az én önmagát intencionálja, nem jöhet létre
a tiszta öntudat. Az elmélet közel jár ahhoz, hogy ellentétébe forduljon át: hogy azt állítsa, az
öntudat nem az én-szubjektumon alapul, hanem a szubjektum is az én=én egészleges
tudatából jön létre. Fichte öntételezésen épp azt a közvetlenséget érti, amelyben az én a maga
teljességében megmutatkozik bennünk. „Először ezen aktus által nyilvánul meg eredetileg
számára az én, és csakis ezáltal, egy olyan tevékenységre irányuló tevékenység által,
amelynek meghatározott tevékenységéből tulajdonképpen nem származik tevékenység.” 383
Vagyis pontatlan az az interpretáció, mely szerint a tételezésnek meg kellene előznie a
tételezőt. Az én ugyanis nem más, mint tételezés, az én mint tételezés létezik, ez pedig olyan
tevékenységet takar, amely által „önmaga-számára-való léte” létrejön, miközben énszubjektuma
én-objektummá válik benne.
Az én tételezése teljességgel tételezés; ami azt jelenti, hogy a tételezés nem a már
előzetesen tételezett, vagy a tételezettre való vonatkozás által, hanem minden közvetítés
nélkül megy végbe. 384 Egy másik tételezéssel az öntudathoz a tudás aktusa társulna, ami
ugyanazt eredményezné, mint a reflexió. Fichte tételezése tehát, amelyet egyébként sohasem
definiált, alkalmas arra, hogy a két szempontot (hogy valami „teljességgel” egy megelőző
fennállás nélkül létezik, és hogy ebben a létezésben kapcsolatban áll a tudással) egyetlen
formulában egyesítse. 385 Ha a „tételezés” elméletének és az én reflexió-elméletének formális
381 Weiss [2004a]. 78. skk. o.
382 Fichte [1971a]. 91. skk. o.
383 Idézi Henrich [1967]. 18. o.
384 Vö. Fichte [1971a]. 93. o. és 98. o. lj.
385 „Az eredeti tételezés és szembeállítás, vagyis felosztás, nem gondolkodás, nem szemlélet, nem érzékelés, nem
vágyódás, nem érzés stb., hanem az emberi szellem egész tevékenysége, amelynek nincs neve, a tudatban
sohasem fordul elő, amely érthetetlen, mert az elme különös, a tudatban kialakítandó aktusán keresztül
meghatározható, de ő maga semmiképpen sem meghatározott.” Weiss [2004a]. 79. o.
107