dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

Mindig, amikor egy ilyen abszolút aktust elgondolunk, már önmagunk gondolkodó
szubjektumát is előfeltételezzük, amelynek tárgya az önmagunkról alkotott képzet.
Képtelenek vagyunk arra, hogy az én-szubjektumot önmagában gondoljuk el, és azt egy
ismert önvonatkozás perspektívájába helyezzük, ezért egy olyan tudás nézőpontjából
beszélünk róla, ami nincs és nem is létezhet.
Fichte számára kézenfekvőnek tűnt, hogy úgy beszéljen az énről mint tényszerűen
fennálló tevékenységről, és nem úgy, mint egy megragadható, megismerhető tevékenység
önvonatkozásáról. „A zseni feladata, hogy a szükségszerűség homályos sejtése révén
bevezessen az érthető belátás birodalmába és a szükségszerűség alapjaiba. Nem kell
megállnunk e homályos érzelmeknél, hanem amennyire lehetséges, fel kell őket tárnunk. A
kör mindig fennmarad, de a köröm helyességét az igazolja, és tulajdonképpen ez a körzés
mechanikus próbája is, ha a kerület végpontja visszakapcsolódik annak kezdőpontjához.
Mindebből annyi biztosan következik, hogy minden emberi tudás legélesebb vizsgálata egy
pontban végződik, amelyet nem lehet bizonyítani, hanem a puszta hit alapján kell
elfogadnunk.” 376 Fichte konklúziója rögzíti a belátást, hogy körben forgunk, és ez a kör
számunkra elkerülhetetlen, ugyanakkor elsiklik annak jelentőségén, hogy ennek
következményeként végeredményben meghiúsul az abszolút megalapozás lehetősége. Az
alábbi megjegyzését önkritikaként is értelmezhetjük: „Az önmagunk tudatáról való tudat […]
csak úgy lehet tudott, hogy ugyanazt ismét tárggyá tesszük, mely által tudatunk tudatának
tudatához jutunk, és így tovább a végtelenségig. Így viszont tudatunkat nem magyarázzuk
meg, következésképp nem is létezik olyan tudat, amit az elme állapotának vagy objektumának
tekinthetnénk, ezért mindig előfeltételezünk egy szubjektumot, amelyet aztán sohasem
találunk meg. E szofisztikus okoskodáson alapul minden eddigi rendszer – még a kanti is.” 377
Az előfeltételezés nem a reflexió eredménye, de a reflexió az én-fenomén alapja:
„Olyan ismeret, amely magában foglalja a történések tapasztalatát és gondolatát, kitör ebből a
látszólag zárt világból, és önmaga témájává és kérdésévé válik.” 378 Tudja, hogy önmagáról
megbizonyosodhat, hogy önlétének szubjektuma tudott. Ez az aktus a tiszta reflexió. De a
reflexió előtt ott találjuk az eredeti önlétet. Ebből az önlétből először is az következik, hogy az
376 Uo. 160. sk. o. Magyarul: Uo. 341. o.
377 Fichte [1937]. 356. o. Idézi Henrich [1967]. 14. sk. o.
378 Henrich [1967]. 14. sk. o.
105