dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

azonosságának egyedüli esetét valósítja meg. 372 Henrich szerint épp azt kell hangsúlyoznunk,
hogy Fichténél nemcsak az én elméletéről, hanem a reflexióként felfogott én elméletéről van
szó; és végeredményben ez az, amely állandóan önmaga körül forog. (1) Az én reflexióelméletében
olyan én-szubjektumról van szó, amely ismeri önmagát, amely önmagával
vonatkozásba lép, önmagára visszahajlik. De elgondolható-e egyáltalán ez a szubjektum, és
ha igen, miként Ha feltételezzük, hogy a szubjektumban valóban léteznie kell egy énnek,
akkor nyilvánvalóan körben forgunk: előfeltételezzük azt, amit magyarázni szeretnénk. Énről
ugyanis csak akkor beszélhetünk, amikor a szubjektum megragadja önmagát. Az öntudatot
minden más tudástól épp az különbözteti meg, hogy benne ugyanaz a tényállás kétszeres helyi
értéket kap. Valójában azonban ezt az aktust már nem nevezhetjük reflexiónak. A reflexióban
ugyanis egy már meglévő ismeretet elkülönítve ragadunk meg, és ezzel határozottá, világossá
tesszük. Az én reflexióelmélete azonban nem elkülöníteni és megvilágítani akarja az ént,
hanem az öntudat eredetét kívánja megmagyarázni. Így körkörösség jön létre: hiszen az énnek
egyrészt annak kellene lennie, ami reflektálva elgondolja önmagát, vagyis ami elindítja a
reflexiót, másrészt annak, ami a reflexió tárgya is: a tudónak és a tudottnak, az elgondolónak
és az elgondoltnak. A reflexió szubjektuma ez által valósítja meg az én=én teljes azonosságát.
Amíg azonban a reflexiót nem vittük véghez, az én-szubjektumot nem gondolhatjuk énnek,
hiszen az öntudat épp a reflexió következménye. (a) Ha az én-szubjektum valami más lenne,
mint az én, akkor reflexió útján sohasem juthatnánk el az én=én tudatazonossághoz: hiszen az
öntudat végső soron nem más, mint vonatkozáspontjainak azonossága. (b) Ha ezt az
összefüggést csak a reflexión belül magyarázzuk, vagyis annak az eredményének tekintjük,
ahogy a reflexiót megvalósító aktus önmagát tudatosítja, akkor az aktus-szubjektumnak vagy
már eleve énnek kell lennie, vagy az én=én azonosságot egyáltalán nem lehet megvalósítani.
(c) Ha viszont az én-szubjektum nem én, akkor azt az ént, amelyről tudatunk van, vagyis az
én-objektumot ugyancsak nem lehet énként azonosítani. (2) Egy másik úton haladva
ugyanerre az eredményre juthatunk. A reflexióelmélet feltételezi, hogy az én egy önmagára
visszahajló vonatkozás által ismereteket szerez önmagáról. Ha feltételezzük, hogy az én,
miközben tárggyá tette önmagát, meghatározott tudással rendelkezik önmagáról, e feltételezés
372 Ha már korábban Husserlt említettük, ő noetikus-noematikus korrelációról beszél. Husserl [1974]. 200. skk.
o.
103