dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

járjon el bizonyos esetekben, hanem e tan pusztán deskriptív tudománynak tekinthető,
amelynek elsődleges feladata az, hogy megragadja, majd dokumentálja a tudatunkban zajló
szükségszerű történéseket. „A filozófus ugyanis nem azzal az igénnyel lép elő, hogy az
emberi szellem törvényhozója legyen, hanem annak csak történetírója kíván lenni.” 369
A reflexió, amelynek célja, hogy felmutassa az én ismeretén és fundamentumán
nyugvó biztos tudomány alapjait, olyan speciális aktus, amelyben tudatunk „természetes”
irányultságát megfordítjuk, és önmagunkra irányítjuk. Az általános, tárgyra irányuló tudatban
ugyanis nem lehet megkülönböztetni egymástól az elgondolót az elgondolttól. Szellemünk
legkülönösebb aktusáról van szó – mondja Fichte, amelyet a rendszer alapjává kívánunk
tenni. 370 Ebből a perspektívából a tudománytani vizsgálódások a reflexió felülvizsgálatára
irányulnak. A reflexió tehát olyan aktus, amelyben a tudás szubjektuma minden egyes tárgytól
eltekint, önmagára irányul, önmagába visszafordul, és megpillantja önnön állandó, énként
tudatosuló egységét. Az én egy mindenkori kettősségben áll: egyrészt aktivitásként felfogható
szubjektum, másrészt tárgyként felfogható szubjektum.
Az én-szubjektumot azonban sohasem tudjuk önmagában tényszerűen megragadni.
Azzal, hogy elgondoljuk, már előfeltételeztük, vagyis tárggyá tettük. Mivel ebből a
körkörösségből nem tudunk kilépni, végső soron a tudatban nincs lehetőségünk az
önmagunkról alkotott ismereteink bővítésére. Vagyis a tudatban szakadék van az öntudat és
önismeret között, egyáltalán nem világos, miként függ össze az én létezésének tudata a
megismerés szubjektumának állapotaival, noha ez utóbbi valamiképp csak az előbbin belül
létezhet. 371
A reflexió tehát előfeltételezi a gondolkodás szubjektumát. A reflexió intencionális
aktusa tárgyszerűen ragadja meg a szubjektumot, mintha csak a képzetalkotás egy megszokott
esetét valósítaná meg. Ilyen módon a létrehozás és a létrehozott, az elgondolás és elgondolt
369 Fichte [1996]. 147. o. Magyarul: Fichte [2004]. 340. o.
370 Uo. 148. o. Magyarul: Uo. 341. o.
371
A tiszta transzcendentális appercepció énjére irányuló reflexió Kant szerint sem juttat bennünket
önismerethez. A lehetséges képzetek sokféleségének transzcendentális szintézisében, az appercepció eredendő
szintézisében ugyanis nem úgy tudatosítom magam, ahogy önmagam előtt megjelenek, nem is úgy, ahogy
önmagamban vagyok, hanem csak annak vagyok kizárólag tudatában, hogy vagyok. Amiben bizonyos lehetek,
az létem tényszerűsége, valamint gondolkodásom spontaneitása: „Intelligencia vagyok, mely csupán azt tudja
magáról, hogy rendelkezik az egybekapcsolás képességével.” Kant [2009]. 162. sk. o. (B 158–159) Lásd még
„Önmagam tudata, mely az én képzetében foglaltatik […] valamely gondolkodó szubjektum öntevékenységének
merőben intellektuális képzete.” Uo. 247. o. (B 278)
102