dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

könnyen megismerhető, és az érzékiséggel, mert örömet szerez. Az ilyen tárgyat a
meghatározó ítélőerő könnyen elhelyezi a természet célszerű rendjében, a reflektáló pedig
szépnek tekinti. Ezért csak olyan tárgyat tekinthetünk szépnek, amely egyúttal célszerű is.
Az esztétikai ítélet „fogalom nélküli” természete ellenére is célszerűséget tulajdonít a
tárgyának, mégpedig általános érvényűen. 363
Kant a teleológiai ítélőerő „objektív
célszerűségével” szemben „szubjektív célszerűségről” beszél. A szép ugyanis az értelemhez
nem kötődik fogalmilag közvetlen meghatározottságban, de a szépség érzése tartalmazza a
tárgy érzékelése mellett annak megfelelését értelmünkhöz. Ez a megfelelés mutatkozik meg
célszerűségként. A szubjektum, miközben lelki képességeinek harmóniája fölött reflektál,
saját létérzésében tudatosul. E lelki képességek harmóniája számára örömöt okoz, amit a
transzcendentális megismerőstruktúra helyes, a priori elvek szerinti tevékenységének és az
érzékiséget empirikusan afficiáló érzetanyagnak a találkozása eredményez. „[A] tárgyat mint
célszerűt, de mint pusztán az ítélőerő számára célszerűt érzékeljük, következésképpen magát a
célszerűséget pusztán szubjektívnek tekintjük.” 364
Miközben a szép által nyújtott esztétikai élmény „nyugodt [harmonikus]
kontempláció”, a fenséges esetében a lélek megrendülve éli át helyzetét. A természet
félelmetesként hat ránk, de mégis emelkedett hangulati állapotba kerülünk, mert a
legyőzöttség különös módon ráébreszt bennünket noumenális valóságunkra, és ez az érzés
számunkra az érzékiség feletti győzelmet jelenti. Két végtelen metszéspontjába kerülünk,
egyrészt legyőzöttnek érezzük magunkat a természet erejétől, másrészt a morális törvény
kényszerének engedelmeskedünk. E törvény az énünkhöz képest belső, és a természet erejével
szemben a védettség érzését biztosítja. Képzelőerőnk az elsöprő fizikai hatásokra könnyen a
félelem érzésével reagál, a természet nagysága és hatalma sokkolóan hat rá, mert
szabadságának feladására kényszeríti. A rettegés azonban rövidesen átalakul egy megnyugtató
fensőbbség érzésévé, amint a képzelőerő az észhez alkalmazkodva, a morális törvényhez
közeledve magasabb szintű szabadságban részesül. 365 Hasonlóan a széphez, a szubjektumot
csak előzetes morális diszpozíciója és az eszmék iránti fogékonysága teszi csak alkalmassá a
fenséges átélésére is. Aki nem rendelkezik előzetes kiműveltséggel, abban a természet elsöprő
363 Uo. 61. o.
364 Uo. 38. o.
365 Uo. 177. o.
100