dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

megkülönböztetés nyomós érvekkel alátámasztott cáfolatát kísérelte meg. 11 1786-ban Kant
nem igazán meggyőző ellenérvekkel válaszolt a kritikára. 12
Ezt követően jelent meg Jacobi írása David Hume a hitről, avagy idealizmus és
realizmus. Párbeszéd (David Hume über den Glauben, oder Idealismus und Realismus. Ein
Gesprach) címen. 13
A könyv egyik mellékletében található „A transzcendentális
idealizmusról” cím alatt az az érv, mely szerint a bennünket kauzálisan afficiáló, magukban
való dolgok feltevése összeegyeztethetetlen Kantnak a kategóriák jelenségekre való
alkalmazásán nyugvó elméletével. 14 Jacobi az alábbi következtetésre jut: „Le kell szögeznem,
hogy a kanti filozófia tanulmányozásával e nehézség leküzdése érdekében nem kevés időt
töltöttem, éveken keresztül folyton-folyvást az elejétől kezdtem olvasni A tiszta ész kritikáját,
mert valahányszor nekiláttam, mindig fennakadtam azon, hogy nem osztozom e rendszer
előfeltevéseiben, és tulajdonképpen ezektől az előfeltevésektől meg kellene tisztítanom.” 15
Jacobi a kantiánusoknak azt javasolja, hogy „a transzcendentális idealizmus híveinek venniük
kellene végre a bátorságot, hogy saját rendszerük konzisztenciájából levonják a végső
konzekvenciát, a legszélsőségesebb idealizmust, amelyet valaha is tanítottak; és attól sem kell
félniük, ha a spekulatív egoizmus vádjával illetik őket”. Jacobinál persze e tanács ironikus
felhangot kap, amely az idealizmus abszurditását célozza. Jacobi a transzcendentális filozófia
vizsgálatából leszűrt következtetéseinek az 1789-ben újra kiadott Spinoza-könyvecskéjében
(Spinoza Büchlein) ad hangot. Ebben a munkában az első kiadáshoz képest két olyan új
gondolatot is találunk, amelyek Reinhold és Fichte filozófiája számára meghatározó
jelentőségűnek bizonyultak. Az első gondolatmenetben Jacobi Spinoza minden lét
foglalataként elgondolt monisztikus szubsztanciáját hasonlítja össze Kant lét-felfogásával.
Jacobi elgondolásában a lét fogalmilag nem megragadható, a nem-érzéki tapasztalat tárgya. A
lét „tételezés”. Különbséget kell tennünk azonban az abszolút és a relatív érvényű tételezés
között. Abszolút módon tételezett egy dolog, ha tárgya létezik, például az „én vagyok”
tételben, ahol az „én” fogalma analitikusan magában foglalja a létezést. Ezzel szemben relatív
módon tételezett valami, ha a tételezés a „van” viszonyszó által megy végbe. Ebben az
11 Mendelssohn [1979].
12 Rohs [1991]. 33. sk. o.
13 Roth – Köppen [1815]. 125–310. o.
14 Uo. 289–310. o.
15 Uo. 304. o.
10