2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Pánovics Attila: A Nemzeti Civil Alapprogram mûködésének tapasztalatai
99
Pánovics Attila
egyetemi tanársegéd
A Nemzeti Civil
Alapprogram mûködésének
tapasztalatai
A rendszerváltozást követõen, az alapvetõ jogszabályi
háttér kiépülésének köszönhetõen Magyarországon
rövid idõ alatt – elsõsorban a ’90-es évek
elsõ felében – látványos növekedésnek indult a civil
társadalom, melynek eredményeként mára mintegy
60 000 intézményesült civil szervezetet tartanak nyilván
a megyei bíróságok. A Központi Statisztikai Hivatal
szerint ezek közül körülbelül 50 000 szervezet
tekinthetõ ténylegesen mûködõnek. 1 A nonprofit statisztika
a társas nonprofit szervezetek között tartja
nyilván az egyesületeket, a szakszervezeteket, munkavállalói
érdekképviseleteket, a szakmai munkáltatói
érdekképviseleteket, köztestületeket, a közhasznú
társaságokat és a nonprofit szervezetek intézményeit.
Az alapítványok kategóriája alatt összevontan
kezeli a magán- és a közalapítványokat. 2
Az üzleti és az állami (önkormányzati) szféra melletti
ún. harmadik szektor rendkívül fontos szerepet
játszik a demokrácia megszilárdításában. Jelentõs
gazdasági szerepvállalásuk mellett a civil szervezetek
társadalomlélektani szempontból is nélkülözhetetlenek,
hiszen keretet adnak a társadalmi
önszervezõdés és az állampolgárok egyéniségének
kiteljesedéséhez olyan tulajdonságok és értékek segítségével,
mint a szolidaritás, az önkéntesség, a jótékonyság,
vagy a mások iránt érzett felelõsség.
A civil szektoron belül az évek során lezajlott egy
erõs differenciálódás, melynek eredményeként a civil
szervezeteknek alapvetõen két csoportja jött létre:
egyrészt a „valódi” civil egyesületek és alapítványok,
valamint az egyesületek szövetségei, másrészt
pedig a közalapítványok, közhasznú társaságok
és köztestületek. 3 Elõbbi csoport nagy száma ellenére
csekély anyagi támogatásban részesült az állami
és önkormányzati forrásokból, míg az utóbbiak,
viszonylag alacsony számuk ellenére jelentõs forrásokhoz
jutottak, és gazdaságilag igen erõssé váltak
(a szektor 5,4%-át kitevõ arányukhoz képest az összbevétel
40%-ával rendelkeztek 2000-ben). 4
A civil szervezetek által elérhetõ források elosztásának
átláthatatlansága és esetlegessége miatt a szektor
rövid idõn belül alulfinanszírozottá vált, a szervezetek
nagy része nem rendelkezett információkkal
a megpályázható források elérhetõségérõl sem.
A politikai függõség és paternalizmus érzete, valamint
az elégtelen forrásokért folytatott versengés
pedig felerõsítette a szektoron belüli megosztottságot
és rivalizálást. Nem alakult ki hatékony civil érdekképviselet
sem, néhány szervezet próbálta idõrõl
idõre a civil társadalom legitim képviselõjeként feltüntetni
magát.
A gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok adminisztratív
(bevallási, adatszolgáltatási, nyilvántartási)
kötelezettségek sorával bénította meg a szektor
mûködését, miközben alig tettek különbséget a
profitorientált gazdasági társaságok és a nonprofit
civil szervezetek között.
A kormányzati szféra és a civil szektor kapcsolatának
történetében mérföldkövet jelentett két fontos
dokumentum elfogadása 2003-ban. 5 Az egyik „A
kormányzat civil stratégiája”, amely a rendszerváltozás
óta az elsõ, több évre szóló kormányzati koncepció. A
stratégia alapvetõen három területen határozta meg
az állam feladatait a civil szektor fejlõdése érdekében:
– párbeszéd: a civil szektor és az állam partneri viszonyának,
együttmûködésének kialakítása, fejlesztése,
az állami-önkormányzati döntés-elõkészítési folyamatban
a civil szektor érdemi részvételének biztosítása;
– paragrafus: a civil szektor jogi, mûködési környezetének
felülvizsgálata, civilbarátabbá tétele;
– pénz: a civil szervezeteknek juttatott állami támogatások
nagyságrenddel történõ emelése, 6 amely
a közfeladatok ellátásában betöltött fokozott elismerését
jelenti.
A stratégiában megfogalmazott feladatok elérése
érdekében nyújtott be törvényjavaslatot a kormány
a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA; a továbbiakban:
Alapprogram) létrehozására. Jelen tanulmány célja
ez utóbbi dokumentum elfogadásának és az Alapprogram
mûködési tapasztalatainak összefoglalása.
I. A törvény megszületése és céljai
A 2002 májusában megalakult Kormány – az
Országgyûlés Társadalmi Szervezetek Bizottságával
együttmûködve – elsõ alkalommal 2002. július
11-én hívta párbeszédre több száz civil szervezet
képviselõjét, amelyet a 2002. szeptember 3-i fórumon
folytatott. A miniszterelnök 2002. szeptember
26-án, a Parlamentben megtartott „Függetlenség
és partnerség: civil szervezetek az európai Magyarországért”
konferencián jelentette be közel 600 civil
szervezet képviselõjének a jelenlétében az Alapprogram
létrehozását. 7 A törvényjavaslat elsõ változatát
a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Informatikai
és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala Civil Kapcsolatok
Fõosztálya készítette el 2002 októberében, majd
JURA 2006/1.