2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Nagy Éva: A fogyasztási célú hitelezés kialakulása<br />
Nagy Éva<br />
egyetemi adjunktus<br />
A fogyasztási célú hitelezés<br />
kialakulása<br />
A kölcsönszerzõdés klasszikus szerzõdéstípusából<br />
új szerzõdéstípus kifejlõdését figyelhetjük meg a<br />
XX. században: ez a fogyasztási javak megszerzését<br />
elõsegítõ fogyasztói hitelszerzõdés. Kialakulásának<br />
egyrészt társadalmi okai voltak. Azok a szerzõdési<br />
viszonyok, melyekben a kölcsönt személyes, gyakran<br />
megélhetést biztosító vagy azt megkönnyítõ célra<br />
nyújtja a hitelezõ, erkölcsi, etikai vagy szociális indíttatásból<br />
mindig is az általánostól eltérõ szabályozást<br />
kaptak. A folyamatnak gazdasági okai is vannak: az<br />
ipari tömegtermelés, illetve a kínálati piac kialakulása<br />
a finanszírozási célokat szolgáló szerzõdéseket<br />
elõtérbe helyezte, alapvetõen a piaci versenyre gyakorolt<br />
hatások miatt.<br />
Ennek a folyamatnak a történelmi elõzményeit, a<br />
fogyasztási célú kölcsönzés szabályozásának kezdeti<br />
lépéseit vizsgálja ez a két részbõl álló cikksorozat. Az<br />
elsõ rész a fogyasztási célú kölcsönzés és a klasszikus<br />
kölcsönszerzõdés összefüggéseire próbál rávilágítani,<br />
feltárva azokat az erkölcsi, etikai tényezõket, amelyek<br />
a szabályozást befolyásolták. A második rész inkább<br />
a piaci igények által determinált fejlõdést, a fogyasztói<br />
hitelezés, mint általánosan elterjedt értékesítési<br />
mód kialakulását mutatja be. Napjaink dinamikusan<br />
fejlõdõ üzletágáról van szó, érdemes ezért<br />
megvizsgálni történelmi elõzményeit is.<br />
A római jogban a kölcsönszerzõdés alapját<br />
adó szabályok szívességi alapon, barátok közötti<br />
ügyletekbõl alakultak ki, és ebbõl fejlõdött önálló<br />
szerzõdéssé a mutuum. A mutuum lényegi eleme<br />
a mutui datio volt, vagyis a hitelezõ elhasználható,<br />
helyettesíthetõ dolgokat (pénzt, vagy más elhasználható<br />
dolgot, pl.: gabonát) tradíció útján az adós tulajdonába<br />
adott azzal a megegyezéssel, hogy az adós<br />
ugyanabból a dologból ugyanolyan mennyiséget tartozik<br />
visszaadni. 1 A mutuum egyoldalú, stricti iuris<br />
szerzõdés volt, melynek jellegzetessége volt még,<br />
hogy reálaktusnak minõsült, vagyis a dolog átadása<br />
is szükséges volt a kölcsönkötelem létrejöttéhez.<br />
A római jog továbbélésével a kölcsönszerzõdés<br />
továbbra is reálszerzõdés maradt. A reálszerzõdések<br />
még sokáig megmaradtak, bár továbbélésüket nem<br />
minden esetben indokolta a római joghoz való ragaszkodás.<br />
Ismert példa, hogy a német BGB a kötelmi<br />
jogi reformig reálszerzõdésként szabályozta<br />
a kölcsönszerzõdést, miközben a gyakorlat<br />
85<br />
már régen konszenzuálszerzõdéseket használt. A<br />
kölcsönszerzõdés reálszerzõdés jellegét a római jogi<br />
hatásoktól sokáig mentesülõ magyar jogban is sokáig<br />
megõrizte. Ennek praktikus okai voltak.<br />
A feudális társadalomban kötött szerzõdésekrõl<br />
elég kevés a ránk maradt irodalom, és ahogyan Kecskés<br />
László 2 rámutat: nem biztos, hogy a tipikus maradt<br />
fenn. Lehet azon vitatkozni, hogy a rendi kötöttségek<br />
mennyiben engedtek teret a szerzõdési<br />
szabadság eszméjének, annyi azonban bizonyos: a<br />
kölcsönszerzõdések vonatkozásában nagyon erõs<br />
kánonjogi hatás érvényesült, alapvetõen a kamattilalom<br />
miatt.<br />
Érdekes volt utánajárni, vajon honnan ered a keresztény<br />
egyház heves kamatellenessége, amely oly<br />
sokáig gátolta a kereskedelmet és különbözõ praktikákra,<br />
a rendelkezés kijátszására inspirálta a kor<br />
emberét.<br />
<strong>1.</strong> A kamattilalom korszaka<br />
A kamattilalmat vizsgálva elsõsorban a Szentírást<br />
szokás idézni: „… szeressétek ellenségeiteket és tegyetek<br />
jót, és kölcsönözzetek anélkül, hogy visszavárnátok.” 3<br />
A keresztény egyház – egyszerû nyelvtani értelmezéssel<br />
– sokáig a kamatszedés tilalmaként értelmezte<br />
Lukács Evangéliumának híres sorát. A Szentírásnak<br />
ezt a felebaráti szeretetet kifejezõ passzusát csak<br />
a reformáció hirdetõi kezdték el behatóbban elemezni,<br />
a nyelvtani értelmezésen túli jelentését is vizsgálni.<br />
A keresztény, felebaráti szeretetbõl adott kölcsönt<br />
fogyasztási javak megszerzésére adták, mások életkörülményeinek<br />
javítása volt a célja. A Bibliában tehát<br />
a fogyasztási célú kölcsönzésre vonatkozik a felebaráti<br />
szeretet szabálya, melyet azután a keresztény<br />
egyház valamennyi kölcsönre kiterjesztett, kimondva<br />
a kamattilalom dogmáját.<br />
A kamattilalom gyökerét a keresztény felebaráti<br />
szeretet mellett Arisztotelész „Politiká”-jában kell<br />
keresnünk. Mindkét eszmekör hosszú idõre meghatározta<br />
a kölcsönzés módját.<br />
Arisztotelész a gazdálkodásnak két alaptípusáról<br />
ír: megkülönbözteti a „természetes” és a „természetellenes”<br />
gazdálkodást. A természetes gazdálkodás<br />
a közösség (család, városállam) megõrzésére,<br />
fenntartására irányul. A természetellenes tevékenység<br />
olyan tevékenység, amely a gazdagságnak különösen<br />
pénz formájában történõ felhalmozására irányul.<br />
A gazdálkodás természetellenes formája a cserében<br />
gyökeredzik, összefügg a cserére termeléssel.<br />
Ebbõl vezeti le Arisztotelész csereelméletét és pénzelméletét<br />
is. Álláspontja szerint az a gazdálkodó, aki<br />
pénzét kölcsönadja azért, hogy bizonyos idõ múltán<br />
JURA 2006/<strong>1.</strong>
Change language