2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Juhász László: A bírói határozatok írásba foglalásának kialakulása a magyar jogban
43
ségére nézve az eljárás csak az ítélet jogerõre emelkedése
után volt folytatható. A teljesítési határidõ 15
nap, a törvény már rendelkezik az elõzetesen végrehajtható
határozatokról. (Például: elismerés alapján
hozott marasztaló ítélet bérelt helyiség átadására
vonatkozó, tartási, életjáradék és élelmezés iránt
indított perekben hozott ítélet, értékpapírok szolgáltatásában
marasztaló ítélet, ha az adós magát a teljesítésre
közokiratban hitelesített vagy teljes bizonyító
erejû magánokiratban kötelezte.) Ugyancsak elsõnek
rendelkezett ez a törvény a határozatok kijavításáról
és kiegészítésérõl is.
Részletesen szabályozta a törvény a perköltség
megállapításának és viselésének szabályait. Egyes
elõírásai a mai Pp. szabályozásának elõképét jelentik.
A 109. § például elõírta, hogy „a vesztes fél a nyertes
fél perköltségének megtérítésében elmarasztalandó,
kivéve azokat a költségeket, a melyekrõl a bíróság
azt ítéli, hogy a jog czélirányos érvényesítésére, vagy
a védelemre nem voltak szükségesek.”
Lehetõvé tette a törvény, hogy a határozat kihirdetését
a bíróság elhalassza, az ilyen határozatot a
hirdetést megelõzõen teljesen írásba kellett foglalni.
A határozat tartalmát a 121. § adta meg. „A teljesen
írásba foglalt ítéletnek tartalmaznia kell:
1. annak kijelentését, hogy az ítélet Õ Felsége a király
nevében hozatott;
2. a bíróság megjelölését, esetleg annak kitételével,
hogy a bíróság, mint kereskedelmi bíróság ítélt;
3. a feleknek és esetleg képviselõiknek nevét, polgári
állását, illetõleg foglalkozását, lakhelyét és
perbeli állását; valamint a per tárgyának megjelölését;
4. a szóbeli tárgyalás befejezésének s az ítélet hozatalának
napját;
5. az ítéletnek rendelkezõ részét, mely az indokolástól
elkülönítendõ;
6. az indokolást, melyben a tényállás is röviden
elõadandó, a felek szóbeli elõterjesztése és a netalán
felvett bizonyítás eredménye alapján, a
kereset és ellenkérelem kiemelésével. A bíróság
ítéletében a felek szóbeli elõadásából és a
bizonyítás felvételébõl kiderült oly ténykörülményekre
is hivatkozhatik, melyek a tárgyalási
jegyzõkönyvbe nincsenek felvéve;
7. a bíró aláírását.
A tényállás elõadása a kereset és a bírósági iratok, nevezetesen
a tárgyalási jegyzõkönyv tartalmára való
hivatkozással is kiegészíthetõ, vagy pótolható; azonban
a per tárgyát képezõ jogvita és azon ténykörülmények,
melyek az ítélet megérthetéséhez szükségesek,
az ítéletben ilyenkor is elõadandók.” A fenti rövid
ismertetésbõl és idézetbõl látható, hogy az ítélet
tartalmára vonatkozó elõírások a mai szabályoktól
nem sokban tértek el.
7. Az 1911. évi I. törvénycikknek
a bírói határozatra vonatkozó
rendelkezései
A XIX. század végén megindult törvényalkotási
munka eredménye az 1911. évi I. törvényczikk, amely
1914. szeptember 1-jén lépett hatályba. Az 1911. évi
I. tc. részletes elõírásokat tartalmazott a bírói határozat
tartalmára nézve. A Plósz-féle Pp. rendelkezése
szerint a per érdemében a bíróság ítélettel határoz,
az ítéletet a Pp. végítéletnek nevezi, szabályozza a
részítélet és a közbenszóló ítélet fogalmát.
A Pp. az 1893. évi XVIII. tcz. határozatokra vonatkozó
elõírásaitól alig tért el.
Az ítéletnek az alábbiakat kellett tartalmazni:
1. annak a kijelentését, hogy az ítélet a Magyar Szent
Korona nevében hozatott;
2. a bíróság megjelölését;
3. a feleknek és képviselõjüknek a nevét, állását vagy
foglalkozását, lakhelyét és perbeli állását, valamint
a per tárgyának a megjelölését;
4. a szóbeli tárgyalás befejezésének és az ítélet hozatalának
napját;
5. az ítélet rendelkezõ részét, amely az indokolástól
elkülönítendõ;
6. az indokolást, amelyben a tényállás is röviden
elõadandó.
A tényállás megállapításával kapcsolatos elõírások
lényegében megegyeztek az 1893. évi XVIII. tcz.
elõírásaival. „A tényállásnak nevezetesen magában
kell foglalnia a szóbeli tárgyalás alapján: a kereseti
kérelmet és ellenkérelmet, úgyszintén az ügy eldöntésére
és az eljárás menetére befolyással bíró egyéb
kérelmeket és nyilatkozatokat, a tényállításokat és
az ezekre vonatkozó nyilatkozatokat, valamint a
netaláni bizonyításfelvétel eredményét. A tényállásba
továbbá fel kell venni a felek által a szóbeli tárgyaláson
felajánlott és a bíróság által mellõzött bizonyítékokat,
valamint azokat a kérelmeket, a melyeknek
a bíróság eleget nem tett. A bíróság által megállapított
tények külön kiemelendõk.”
Kimondta a törvény, hogy a marasztalás a kérelmen
nem terjeszkedhet túl és ez a szabály a kamatra,
gyümölcsre és más mellékkövetelésre is alkalmazandó,
továbbá ekkor már hivatalból kellett rendelkezni
a perköltség viselésének kérdésében. Rendelkezett
a Pp. az ítéletbe „becsúszott név-, szám, számadási
és más efféle nyilvánvaló hibák” kijavításáról.
Külön rendelkezett a törvény a határozat kiigazításáról,
amelyre akkor kerülhetett sor, ha a tényállás-
JURA 2006/1.