2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Juhász László: A bírói határozatok írásba foglalásának kialakulása a magyar jogban
41
ezen idõszaktól kezdõdõen a bíró és a bíróságok már
biztos támpontot kaptak a határozat tartalmára nézve.
Az ítélet vonatkozásában például elõírta, hogy az
ítéletnek tartalmazni kell az alábbiakat:
– a bíróság neve;
– a peres felek, képviselõik, meghatalmazottjaik
és ügyvédeik nevezi;
– a per tárgya;
– az irományok becsomózásának napja,
– és a fõügy, mellékkötelezettségek és perköltség
kérdésében való rendelkezés;
– a hozott ítélet helye és ideje;
– bírói aláírás és hivatali pecsét.
A rendtartás olyan kérdésekrõl is rendelkezik,
amelyekrõl a mai Pp. elfeledkezett, s amely – különösen
abban az idõben – jelentõs segítséget adott a
határozatok szerkesztésénél. Például a felek nevével
kapcsolatban kimondta, hogy „A perben álló minden
felek szabatosan és világosan körülírassanak … közörökösök,
társasági tagok és más pertársak, a mennyiben
közösséget nem képeznek, egyenként, név szerint
hozandók föl. Csak bejegyzett kereskedelmi, gyár- és
iparüzleti társaságok jelenhetnek meg az ítéletben
aláírási czímök alatt.” (297. §) Már ekkor megjelenik
a kereseti kérelemhez kötöttség a 299. § elõírásában,
mely szerint az ítéletnek „a felek kívánságára kell szorítkoznia,
s a fölött teljesen és világosan határoznia.”
A határozat indokolásával kapcsolatban olyan
rendelkezést tartalmazott a rendtartás, mely szerint
az indokok ítélet esetében nem magába az ítéletbe
iktatandók, hanem külön kell megfogalmazni, végzés
esetében viszont az indokok a végzésben szerepelhettek.
(305–306. §)
Az indokolásról rendelkezõ 305. § az indokolás tartalmára
nézve is rendelkezett és eszerint a határozatot
az irományok tartalmából kellett megindokolni, egyetlen
fontos kifogást vagy bizonyítékot sem szabadott
érintetlenül hagyni, ugyanakkor, „haszontalan hoszszadalmasságtól
és illetlen vagy sértõ kifejezésektõl”
tartózkodni kellett. Elõírást tartalmazott a teljesítési
határidõre nézve, amely ekkor 14 nap volt, lehetõvé
téve, hogy amennyiben az ítélet valamely „munka
vagy foglalkozás teljesítésére” kötelezte a felet, a bíró
határozza meg a teljesítési határidõt.
Miközben a rendtartás részletesen szabályozta a
fellebbezés, felülvizsgálati kérelem, semmisségi panasz
és felfolyamodás kérdését, arra nézve nem tartalmazott
elõírást, hogy az erre vonatkozó tájékoztatásnak
a határozatból ki kell tûnni. A fellebbezési
határidõ a teljesítési határidõhöz hasonlóan 14 nap
volt, a határidõ után bejelentett fellebbezéssel kapcsolatban
azt az elõírást tartalmazta a törvény, hogy
az „az alsó bíró által azonnal félrevetendõ.”
Mai szemmel érdekes rendelkezése a rendtartásnak
az irományok becsomózására vonatkozó részletes
elõírása. Az iratok becsomózására azért volt szükség,
mert a tárgyalás berekesztése után ezzel jelezték,
hogy milyen iratokat vett figyelembe a bíróság
a döntésénél, ezért rendelkezett úgy a 281. §, hogy
a tárgyalás berekesztése után az irományok a bíróságnál
kellõ rendben becsomózandók. A csomózást
megelõzte az iratok sorszámozása és az így besorszámozott
iratcsomót nevezték „rotulus arctorum”-nak
(percsomó). (Csak zárójelben jelzem, hogy a hatályos
ügyviteli szabályok az iratok „csomózásának”
elõírását tartalmazzák. Az OIT 2002. évi 4. számu
szabályzatának 11. § (4) bekezdése ugyanis elõírja,
hogy ha jogszabály az iratok összefûzését rendeli el,
az iratokat érkezési, illetve keletkezésük sorrendjében
emelkedõ sorszám szerint összerakva folyamatosan,
illetve az iratok felterjesztésekor, más bírósághoz,
illetve irattárba helyezésekor a bal oldali margón
– a szöveg olvashatóságát megõrizve – két helyen
ki kell lyukasztani, azokon zsinórt kell átvezetni,
majd a fonalvégeket az iratok hátulján meg kell kötni,
az iratokon átfûzött zsinórvégeket ragasztószalaggal
le kell ragasztani és lepecsételni oly módon, hogy
a pecsét megsérülése nélkül az irat összefûzésének
megszüntetése ne történhessen meg.
6.2 Az 1868. évi polgári törvénykezési
rendtartás
1869. január 1-jén lépett hatályba a kiegyezést
követõen az 1868. évi LIV. törvényczikk a polgári törvénykezési
rendtartásról, amelyet ideiglenes munkának
szántak. Ez a törvény sokkal kevesebb rendelkezést
tartalmazott a határozatokra nézve, mint az
ideiglenes polgári perrendtartás. A határozatra vonatkozó
elõírások pár szakaszra koncentrálódtak. A
per érdemében ítélettel, minden más kérdésben végzéssel
kellett határozni, az idézési végzés kivételével
mind az ítéleteket, mind a végzéseket meg kellett indokolni.
Ebben a törvényben is rögzítették, hogy az
ítélet vagy a végzés a felek kérelmén nem terjedhetett
túl, új elõírás, hogy az ítéletet egész terjedelmében a
jegyzõkönyvbe kellett foglalni. A teljesítési határidõ
sommás perekben 8 napra, rendes perekben 15 napra
változott, a bírót feljogosította a törvény, hogy meghatározott
cselekmény elvégzésére kötelezés esetén
hosszabb határidõt szabjon. Lényeges elõírása volt
a törvénynek, hogy az ítéletet úgy kell megszerkeszteni,
hogy az végrehajtható legyen.
Szeniczey Gusztáv 1869-ben megjelent mûvében
a sommás ítéletek kellékei között az alábbiakat sorolta
fel. „Sommás ügyekben a szóval kihirdetett ítélet
a prts 124. § rendeletéhez képest 24 óra alatt írásban
lévén foglalandó; az ítélet alakjának és tartalmának
szerkesztésére nézve a következõ szabályok
megtartandók.
JURA 2006/1.