2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Juhász László: A bírói határozatok írásba foglalásának kialakulása a magyar jogban<br />
39<br />
hatalom a néprõl a királyra szállott át, s a király ezt<br />
a hatalmát vagy az udvarban, vagy a megyékbe eljárva<br />
gyakorolta. 27<br />
Sokáig nem volt szokás a kihirdetett ítéletek írásba<br />
foglalása, ugyanis az ítéletet azonnal követte a<br />
végrehajtás. Az ítélet emléke csak a bíróság tagjainak<br />
és a végrehajtást eszközlõ poroszlónak az emlékezetében<br />
(in recordatione) élt. Ebben az idõben<br />
a poroszló a bíróságon kívüli percselekmények<br />
közremûködõje és bizonysága, az egyezség és az<br />
ítélet kijelentõje (assertor veritatis) az ítélet végrehajtásának<br />
foganatosítója. Poroszlója a királynak, a<br />
nádornak, az országbírónak, a bánnak és a megyés<br />
ispánnak volt. 28<br />
Felmerült szükség esetében az ítéletet a poroszló<br />
tanúságával bizonyították, mindez azonban csak rövid<br />
idõre biztosította az ítélet emlékét és nem akadályozhatta<br />
meg, hogy idõ múltával a már a már egyszer<br />
elbírált ügy újabb per tárgyává váljon. A XIII.<br />
századtól a „patvarkodások” megakadályozása érdekében<br />
készültek a per folyamát összefoglaló kiadványok,<br />
amelyek azonban még nem tekinthetõk ítéletnek.<br />
Természetes volt az a törekvés, hogy magát az<br />
ítéletet a feledékenységtõl megóvják feljegyzés útján.<br />
Elõször az egyházak a számukra hozott ítéletekrõl<br />
egyszerû feljegyzéseket (notitiae, memori ales) készítettek,<br />
amelyekhez valamely egyház, esetleg a király<br />
pecsétjét kérték nagyobb erõsségül. Kivételesen maguk<br />
a felek fordultak valamely káptalanhoz, hogy annál<br />
az ítéletet elmondják az ügy poroszlója jelenlétében.<br />
III. Béla rendelte el, hogy az általa hozott ítéleteket<br />
foglalják írásba.<br />
„Mivel az emberi természet fogyatékossága következtében<br />
az idõk múlásával az elmúlt dolgok emlékezetébe<br />
könnyen belopódzik a feledés, ezért méltó írással<br />
védelmezni és megerõsíteni azt, amiben a jogi személyek<br />
szerzõdést kötöttek, azért, hogy ez az írás ereje és alkalmas<br />
férfiak tanúságtétele révén sértetlenül és háborítatlanul<br />
megmaradjon. Ezt a dolgot én, Béla, Magyarország<br />
kiváló királya megfontolván és a jövõre nézve királyi felségem<br />
érdekében akképpen gondoskodnám, nehogy bármiféle<br />
jelenlétemben tárgyalt és befejezett ügy érvénytelenné<br />
váljék, szükségesnek ítéltem: az én felségem jelenlétében<br />
megvitatott akármilyen ügyet az írás bizonyságával<br />
erõsítsenek meg.” 29<br />
A XIV. század második felétõl a bíróságok már többször<br />
készítettek jegyzõkönyvi felvételeket, amelyeket<br />
per- vagy bíróleveleknek (litterae judicales) neveznek.<br />
A XV. századig azonban az ítéletek írásba<br />
foglalását nem tekintik a peres eljárás rendes követelményének.<br />
Az ítéletekrõl (amelyet az okmányok<br />
judicumnak vagy adjudicationak neveznek) készült<br />
írásos dokumentumok az okiratokból nem sokban<br />
különböztek, s ezeket késõbb ítéletleveleknek (litterae<br />
adjudicatoriae) neveztek el, vegyesen tartalmaztak<br />
rendelkezést és indokolást, valamint a bizonyításra<br />
vonatkozó leírást.<br />
Az alábbiakban kivonatosan közlök két ítéletlevelet,<br />
amelyek jól mutatják, hogy az ítéletlevél tartalmazta<br />
a preambulumot, a vita leírását, a bizonyítékok<br />
mérlegelését s végül a döntést. 30<br />
„Pál fehérvári ispán, a király által kiküldött bíró a körmendi<br />
népek és Buza bírtokvitájában a Buzának esküt ítél, mely<br />
eskü letétele alapján a vitatott földet Buzának iktatja (1238) 31<br />
Pál, fehérvári ispán mindenkinek valamennyieknek,<br />
akiknek a jelen írást majd megmutatják, üdvöt az üdv<br />
adójában. Mindenkinek, mind a mostaniaknak, mind az<br />
eljövendõknek tudtára adjuk, hogy midõn Béla király<br />
úr parancsából a Körmend falusi királyi népeknek földjét,<br />
akiket királyi vendégeknek mondanak, bírói ítélettel<br />
tartoztunk visszaadni, Búza és Sándor, Kozma, Mihály,<br />
Kázmér, Jakab, Endre a jelenlétünkön két ekényi földet<br />
követeltek az elõbb mondott Körmend falusi népektõl<br />
elõadván a többször mondott népekkel szemben, hogy<br />
az öröklött földjüket erõszakkal foglalták el. A körmendi<br />
várnépek pedig a fent nevezett férfiakkal szembehelyezkedtek<br />
mondván, hogy az a föld, amit az elõbb említett<br />
emberek követelnek, a Laposa falusi várnépek földje.<br />
….Mi pedig bírói ítélettel mindkét perlekedõ felnek<br />
megszabtuk, hogy bizonysággal igazolják, hogy a föld<br />
sajátjukként illetik õket. A tanúbizonyság napján pedig,<br />
miután a Körmend falusi népek egyike sem akart tanúbizonyságot<br />
tenni, a többször nevezett Buza sok jóravaló<br />
ember és határosai tanúbizonyságával bizonyította, hogy<br />
a föld sajátjaként illeti…. Mi pedig azt ítéltük, hogy Buza<br />
tanúi közül tizenkét, a Körmend falusi népek által kiválasztott<br />
ember és Buza, a fivérével, Sándorral ugyanama<br />
föld felõl tegyenek esküt. ….Mindezek az eskütétel napján<br />
a Fancska falusi Fábián nevû poroszló közbenjárásával<br />
ugyanama földön megjelenvén esküt tettek. És így ezt<br />
a földet Buzának és fivérének iktattuk: …Adatott a kegyelem<br />
ezerkettõszázharmincnyolcadik esztendejében, amikor<br />
Hahót volt a vasvári ispán. …”<br />
Mátyás ítéletével visszaadja a soproniaknak az Egred nevû<br />
prédiumot, amit Garwerneki Groffniker Ulrik hatalmasul elfoglalt,<br />
és parancsot ad a visszaiktatásra (1479)<br />
Mi, Mátyás Isten kegyelmébõl Magyarország, Csehország<br />
stb. királya híveinknek, a csornai egyház konventjének<br />
üdvöt és kegyet. Tudatjuk, hogy midõn Sopron városunk<br />
érdemes bírója és esküdt polgárai sok és különféle<br />
panaszokat tettek az Egred nevû prédiumuk hatalmassággal<br />
történt elfoglalása miatt a nagyságos Garwerneki<br />
Groffniker Ulrik ellen, ezért a felek bírt jogának kitudására<br />
és megvizsgálására a legutóbb elmúlt szent György<br />
mártír ünnepének huszonötödik napját [május 19.] rendeltük<br />
….És ezt így elõadván Gyõri Pál kijelentésének<br />
bizonyítására, hogy az elõbb mondott Egred prédium a<br />
nevezett Sopron városunk bíróját és esküdt polgárait a<br />
mondott örök jogon illeti, valamely két levelet, egy a néhai<br />
Károly királynak az Úr ezerháromszáztizenhetedik,<br />
uralkodásának pedig hasonlóképp tizenhetedik esztendejében<br />
függõ pecsétje alatt kiadott adománylevelét és<br />
egy másikat, a gyõri egyház káptalanjának az Úr ezerháromszáznyolcvankilencedik<br />
esztendejében ugyancsak<br />
függõ pecsétje alatt kiadott kiváltságlevelét felségünknek<br />
bemutatta … Melyeket bemutatván ugyanez<br />
a Gyõri Pál a mondott Sopron városunk elõbb megjegyzett<br />
bírójáért és esküdt polgáraiért személyes jelenlétün-<br />
JURA 2006/<strong>1.</strong>
Change language